az esernyőm és én

amikor elindultam, nem tudom mit éreztem. dühös is voltam a világra, de egyben fel is lélegeztem. csak egy cetlit hagytam anyámnak, hogy ne aggódjon. megint azt csináltam, amit nem szabadott volna, és ami minden észérvnek ellentmond, ettől mindig valami fellobban bennem és enyémnek érzem a világot. mint amikor a madár kiszabadul a kalitkából. csendesben voltam egy doboz cigivel, a füzetemmel, az aranyos pincérlányhoz odahajolva nagy fröccsöt kértem nagy tejeskávéval. mert a méret a lényeg. vagyis hamár a nap menthetetlenül szörnyű, akkor legyen valami elegáns és ünnepélyes tragikomikum a vége. írtam. prózát. több hónapja egy sort sem sikerült kierőlködnöm, ilyet pláne, és ez most valahogy más. nem csak másoknak szól másokról. aztán ezt is meguntam, vettem egy üveg félédes fehéret 445 forintért és nekiindultam a városnak. egy részeg srác felszedett 10 perc erejéig, amíg elsétáltunk deákig. kezdett beborulni, nem nagyon izgatott. irány a lánchíd. még mindig gyönyörű... kezd esni az eső, fél üveg bor hello, a pöttyös új esernyőm a táskában pihen, duna, eső, bor, híd, eső, cigi, bor. engem senki ne próbáljon megmenteni. aztán H. írt, hol vagyok. megmondtam, na és? ha nem jön velem, hát megyek egyedül. azt mondta 10 perc és ott van, hiába veszekedtem vele. vállrándítás, cigi, bor, duna, villám, eső. fel az alagút tetejére, sötét van, elő az esernyőt, egy kicsit hideg is már, a muzsika hangjai musical zenéje megy a fejemben, elég paradox, de így volt hátborzongató, így volt kegyetlenül tébolyult. egyébként az a dallam 10 éve minden héten eszembe jut. (dó, egy domb egy szép zöld domb, rééé, egy régen látott rét..). megérkeztem, már eláztam, de látvány most is mámorító. a gyönyörködést a telefon szakította meg, megérkezett, hol a fenébe vagyok, hova menjek. pukkant a buborék. ott várt a taxi, azt akarta, hogy hozzá menjünk, de haza akartam jönni. a másnapi cuccom se volt nálam. a taxiban néma csönd, bambulok ki az ablakon, amin keresztül semmit nem látni, próbálja megfogni a kezem. jut eszembe, a starbucksos termoszbögrében még van borom. kiakadt, hogy miért kóborolok éjszaka a városban félittasan. kiborultam, hogy miért ne tehetném meg. jött a hősies monológ, hogy az ő dolga vigyázni rám, és aggódik értem blablabla. a baj csak az, hogy talán tényleg így van, én meg tényleg elhiszem. kiszálltunk, 4200 forint, viszlát jóéjt. megbékéltem, héveztünk, itt aludt, kapott zoknit.
bohócok vagyunk, és mind belehalunk.