tizenegy előtt

tegnap tűz volt az utcánk végében. én vettem észre, amikor a fürdőszobába mentem, és ablakból lehetett látni a lángokat. megrázó volt. hiszen ha a hírekben vagy filmekben látok ilyet, közömbös tekintettel élem az életem tovább. de amellett a ház mellett én mindennap elsétáltam. és egy óra alatt semmissé lett. egy óra alatt tönkrement 3 ember élete az orrom előtt. és mi a garancia arra, hogy ez velünk nem eshet meg? miért hisszük, hogy ilyen csak másokkal történhet?
egyébként a bátor táborban voltunk. jól esett felidézni azokat az emlékeket, amik még akkor történtek. most minden olyan hamisnak és korruptnak tűnt.
hétfő. délután. kimaradt a hét legjobb 3 órája, a rajz.
hogy miért?
mert kaptam egy "szép" sms-t, mire fel egy barátom meghívott egy tagadhatatlanul tablettás borból készült fröccsre. aztán már nem volt kedvünk menni. jó volt beszélgetni. ez az áldozat nem sült el jól, mert rá 20 percre végül is kiderült, hogy spontán randija lesz az egyik barátnőmmel. aki miatt tulajdonképpen jóba lettünk.
miért hitetem el magammal folyton, hogy valakinél első is lehetnék?
de olyan szempontból hasznos volt, hogy rájöttem sok dologra. vagyis...muszáj volt elfogadnom, amit eddig nagyon ügyesen elfojtottam.
ismét egy piros pont júliának, amiért tökéletes alkalmi barát. egy fogason eladhatnának egy ilyen címkével, garantáltak meggazdagodnék.
apropó.
a vödör alján úszom a szarban és semmi affinitásom onnan kijönni.