Piaf

Ádám, 22, kék kockás ing, helyes, barna karkötő, elte földrajz, de nem érdekli, szereti a sört, most szakított a barátnőjével, jól csókol. egyébként fizikai, elméleti és gyakorlati képtelenség, hogy én egy olyan "buli"-nak nevezett szórakozáson végig ott legyek. persze. jól éreztem magam abban a három óra nagy részében, amíg elköltöttem sokezer forintot piára és táncikáltunk a színpadon szexéhes pedofilok, adrenalinfüggő fiatalok és kalandokra éhes picsák között. a pultos leszbikus volt. aztán ott csücsültem a már kesernyés ízű 500 forintos pohár söröm felett a kivágott felsőmben és néztem a többieket. nem akarok már itt lenni. felálltam, ruhatár és a vizes, hűvös utca. jól esett a friss levegő a füstös és hangos, hatalmas szórakozóhely után. némi séta, kisközért, egy bor, éjszakai, megint hosszú séta a jeges úton korcsolyázva. mindig jólesik ilyenkor hazaérni.
engem ez nem tölt fel. az érintés, az együttlét, egy másik, egy közös nevetés, a mámor és a szívdobogás viszont igen. de az még messze van.
szerelmes lettem Edith Piafba. a zenéje valahova teljesen máshova visz.