anomáliák

tulajdonképpen semmi különös nem történt a héten.

mégis nagyon jó volt.

a keddi kiállítás, a szerdai meseszép és katartikus hóvihar, a csütörtöki nagy alvás, a pénteki filmklub és persze a borozgatás E.-nél, érzelmi filozofikus szónoklatokkal és a reggeli pizsamában ücsörgéssel. a napsütésben sétálás és zene. ma anya hazajött, (van londonos kulcstartóm jeaaah), és csodák csodájára mindenki nyugodt. a "nagy hétvégi tanulás" persze most is kimarad(t). nemsokára itt van a Sz., a csodásfantasztikus szőke művésznő, akinek már a jelenlététől is mámorban fürdök. holnap pedig ismét szépmű B.-vel, alig várom, hogy viszont lássam faragó géza képét, amivel nem lehet betelni.

most louis amstrong szól, mindjárt felforr a víz a tejeskávéhoz.

amikor majd iszom a piros pöttyös bögréből az utolsó kortyokat, kinyitom a szemem és visszatükröződik a szemem az aljáról, kijelenthetem: rendben vagyok.