minden papírhajó elsüllyed egyszer

vannak félelmetes dolgok az életedben. 

nem olyanokra gondolok, amiket a televízióban, filmekben lát az ember, amiket tapasztal, lát, érez, hall satöbbi. 

olyan dolgokról beszélek, amikről nem gondolnád, hogy valaha is bekövetkezik. 

a magadon észrevett változások, a környezeted változásai, az a tény maga, hogy a változás állandó, az élet sarkalatos fordulópontjai. és ott vannak azok a félelmetes dolgok, amik rádöbbenéshez vezetnek. rádöbbensz, hogy a példaképeid ugyanolyan szaros kis emberek, hogy akiktől rettegtél azok is elnyomottak, hogy a béke tulajdonképpen csak egy csendes háború, és hogy a hozzád legközelebb álló emberek néma ellenségeiddé válnak. az orrod előtt mosolyogva rágnak mint a szú, hiszen ha belülről emésztenek fel, akkor a legálnokabb. és akkor nem tehetsz semmit, nem hisz neked senki.

fanninak 

remélem a közös élmények tisztán megmaradnak, és nem homályosítja el a csalódás, ami egyre jobban gyűlik bennem. nem tudom hol romlott el a dolog. nem tudom ki hibája. én úgy érzem, hogy megtettem mindent, de te soha nem árultál el semmit. gondolom még párszor fogunk találkozni a nyári programok során, de ahogy már egy ideje, most is csak mosolygunk majd és úgy teszünk, mint akik örülnek a másiknak. tudod én most is szoktam örülni. csak közben zokog belül mindenem: rosszul döntöttél. mert lehet, hogy én is követtem el hibákat, amik idevezettek, de biztos vagyok benne, hogy a döntésed egyszer meg fogod bánni. hogy feladtál ennyi mindent egy futó barátságért. lehet nem most lesz következménye, lehet nem holnap. én elfogadom, ismerlek, nem küldök több jelzést feléd, feladtam. sajnálom, hogy rosszul mérlegeltél. azt hiszem mind a ketten sokat köszönhetünk a másiknak. még most helyrehozhattuk volna, de te nem is AKARTAD. és talán mikor szükséged lesz egy beszélgetésre Csendesben, lehet már túl messze leszek. és tudd, hogy mindig hálás leszek.