REcenzió. ha ráérsz.

azt kérték írjak. hát írok. bor nélkül, inspiráció nélkül. pedig sok dolgom volna, annyi, hogy bele se kezdek. viszont olyan dolgok, amiket szívesen csinálok, ezért sem panaszkodom. mert szívesebben csinálok egy Ex Voto RETABLO-t (még én se tudom, hogyan), vagy makettet, vagy kiállítás recenziót, mint egy évvel ezelőtt mondjuk matek témazáró gyakorló feladatokat. 

én nem szeretek mostanában írni. nem látom értelmét, hogy leírjam, mi van velem. sok jót úgysem tudok elmondani, hát akkor minek? aki szívesen hallgatja a problémáimat, az majd szépen megkérdezi. VAGY NEM. bár ezt anno is így gondoltam. mindegy. 

írjak filozofálgatásokat? kinek van türelme azt elolvasni? minek írjam le, ha senki nem fogja magát, és pötyögi le szépen a véleményét? vagy jön át az erkélyemre 2 üveg borral? 

írjak érdekes dolgokról, amiket a suliban tanultam, pl. a strauss-howe elméletet? akit ez izgat, az majd utánajár. 

tulajdonképpen az egyetlen haszna, hogy itt ütöm el az időt legtöbbször bortól mámoros pillanataimban, a visszaemlékezés. ahogy ez régebben is előfordult, visszaolvasgattam. hónapokra, egy évre. ilyenkor látom, hogy miben változom, mik foglalkoztatnak, az aktuális problémákat, gondokat. mert hát ahogy elnéztem, némi kivétellel és jobb pillanatot leszámítva csak ezek kerültek be ide. pedig bizonyára van ennél több jó emlékem is. 

valahol jött egy törés. nem is tudom pontosan, hogy hol, mikor, milyen eseményhez köthető, nem is fontos, én sem emlékszem, nem is volt konkrét. nézegessünk vissza.

2011. JÚNIUS 12., VASÁRNAP

lehet velem van a baj. hogy túl normális vagyok. vagy túl komoly, vagy túl túl túl.. szeszélyes. nem, mert az nem normális. mert az már nem fér bele egy emberbe ugyebár...túl érzékeny? lehet, de akkor azt még magamnak se vallom be. toleráns vagyok, azt tudom. de néha ki tudnak akasztani a primitív, buta, okoskodó lányok-fiúk, akik a flegmaságukkal vagy a nagy bölcselkedéseikkel a világ közepének érzik magukat, 3-4 mondatban elmesélik a legjobbat magukról, hogy minél szimpatikusabb legyenek egy ismeretlennek, vagy a nagyon menő lekezelő affektálással valami műembert kovácsoljanak magukról, aztán az illető vagy csorgatja a nyálát vagy leszarja, de egyik sem megfelelő. a metrón süt a tekintetéből az értelmetlenség, rendben, nem lehet mindenki nagy ész, de kérem szépen, ha magyar szakra mész.. ne írd nekem az egyik-et két gy-vel!!!!
és mivel már nincs H., van egy szabad hetem FOO-ig.

tavaly nyáron Bobról írtam, párkapcsolati problémákról írtam, földrajz érettségiről írtam, FOO-ról írtam, egyéjszakás kalandokról írtam. akkor nem itt kell keresni.

kezdeti lelkesedés.

2011. SZEPTEMBER 12., HÉTFŐ

mrs nemdebár

annyi mindent akartam írni.
és most itt ülök egy finom különleges borral, jobbra mellettem egy kézzel készített hamutál, füst, és nem jön semmi.
ma voltam csendesben. az a hely mindig valami új burkot von körém. valami olyat, ami jó, amitől újra lelkesedem - a jövő már nem is tűnik olyan lehetetlennek, az idő nem tűnik kevésnek, olyan folyékony anyagnak, ami kifolyik a kezemből, mielőtt erősen megszorítanám és ránevetnék.
a hétvége jól telt. a vidéki csönd, a harang, a nyugodt környezet, egy lila korcsolya és motorozás. naplementés zötykölődés a vonaton.
a hétköznapok egyre sűrűsödnek, pedig ez még az eleje. nem tudom, hogy ezt végig lehet-e csinálni ép ésszel, vagy éppenséggel pont hogy nem. csak sodródni az árral, csukott szemekkel, elképzelve a végcélt. nincs is olyan, hogy végcél. célok vannak, eredmények, amik aztán mindig visznek előre. és ez a lényeg. előre.

aztán  jött a suli, táncpróbák, szalagavató, totálisan kifordult napok.

2011. NOVEMBER 29., KEDD

sztoikus elméletek meghazudtolása

írt.

meglepődtem. azt hittem dühös.

én nem tudom mi vagyok.

nem tudom, mit érzek.

nem tudom, mit akarok.

nem tudom, mit tegyek.

előkerült az a szám, amitől a padlóra fekve meghalni tudnék .

borozom és az szól. "...elfogyni az ölelésben"

van még időm, az antibiotikumot éjfélkor kell bevenni.

kicsit kaotikusak most a napok.

csalódások és végtelen sok viasz. várakozás. táncpróbák. ruhapróbák. zene. tanulás.

jó is meg nem is.

de mi a jó és mi a nem?

a fizikai megpróbáltatások. valahol itt kezdődött.

2011. DECEMBER 15., CSÜTÖRTÖK

amíg te kétszer nevetsz

létezés percről percre. nem üvölteni, mert nincs itthon senki és nem hallják.
6 óra. telefonébresztő, antibiotikum. kutyát beengedni, anya jön.
tablófotózás? hajat kéne mosni. angol házi. kibúvót találni.
reggel hívni a doktornőt.
10 óra. telefonébresztő, bevenni a fogamzásgátlót.
megnézni jött-e üzenet. semmi. cigi az erkélyen.
bor? nem szabad. na jó egy kicsi.
még egy pohár belefér.
hányinger.
sok volt ma a bkv. menni fannihoz. kórház. kórházszag. öregek, csöpögő cső a kilométer hosszú folyosón.
sötétarcú emberek. kék köpeny. ételhordó, mosolyogni fannira. 123-as busz, tömeg. határ út és csövesek. soha nem érek haza.
melegem van. sálat le, középkorú férfi a dekoltázsomat nézi. bambulás, deák. sok ember megint. örs, elázás 4edszerre. szardínia. hol a citrom? a só marja a kiharapott szám.
fertőtlenítés: vattapamacsok. ez is büdös.
rendet kéne rakni. wc-re kéne menni.
inkább egy cigi.

Nincsenek megjegyzések:

derűlátó borúlátó közönylátó

meztelenül fekszem az ágyamban, ezer párnával a derekam alatt, hogy száradjanak a különböző oldatok és krémek.
ha holnapra nem javul, akkor kórház fenyeget, de rosszabb, hogy alig birok járni.
fanni sokkal jobban van, és ez megnyugtat.
a karácsonyból jelenleg annyit észlelek, hogy új, ünnepi kiszerelésben lehet kapni a nemtudommilyen gyógyszereket. legalábbis a reklám szerint.
kezdek megnyugodni. a hétfő-keddi kiborulásom teljesen kimerített, végigaludtam a napot és már van 2 összefüggő gondolatom.
tegnap el akartam menni innen. odáig fajult a dolog, hogy összepakoltam éjjel 11kor, míg végül anyám nyugtatott le.
de a vágy megmaradt.

valahol itt hittem, hogy a dolgok a tetőpontjukat érték el. ó szegény gyerek, de naiv :D

2011. DECEMBER 12., HÉTFŐ

bili

a délpesti kórház intenzív osztályán fekszik, a fogára rászáradt a vér és csövek lógnak ki belőle.

az anyja hívott reggel. én még az afterpartytól fájó lábakkal támolyogtam álmosan.

a kórházban zokogva hívtam fel H-t, nem tudtam ki mást tudnék. még a t-mobilos ügyfélszolgáltató is kedvesebb lett volna.

én nem fekszem, hanem állok.

a kiborulás határán.

A KURVA ÉLETBE, NEM ELÉG MÁR?

azért történtek jó dolgok . itt ikeáztunk először mr koppenhágával. hallod főnök, ez nemsokára egy éve!

2012. JANUÁR 2., HÉTFŐ

a félelmetes tükrök és a jegeskávék

ette azokat az undorító svéd húsgolyókat a barna trutyival és egész veszélytelennek tűnt.

hiába, még mindig nem tudom utálni.

egész szórakoztató vele beszélgetni.

egyébként itt szerepel egy ominózus bejegyzés, ami igen vicces, már így utólag. szexről meg karácsonyfáról van szó. ez a december-január egészen kellemeske volt így visszaolvasgatva, szép volt a szalagavató is, látszólag túlestem a betegségen is, barnával fröccsöztünk és sokat rajzoltam.

és kezdődhet a mélyrepülés!

2012. FEBRUÁR 9., CSÜTÖRTÖK

tézisek

kicsit több bort ittam.

jelentkezési lap. nevetséges volt az egész

még most is az

még most sem értem a helyem

tudatosság

tudatlanság

megvalósítás

vágyakozás

önmegtartóztatás

"nincs más hátra, mint előre"

kérdések-válaszok vagy éppen nem

veszteségek, napfényes havas pesti délutánok

ami te vagy, az nem én

...műelemzése, jegyzetek

vörösbor

someone else.

2012. FEBRUÁR 23., CSÜTÖRTÖK

ha van olyan h sors vagy valami ami irányít

üzenem hogy

abbahagyhatná

a családom baszogatását.

köszönöm!

2012. FEBRUÁR 29., SZERDA

kérés.

SENKI ne kérdezze meg tőlem, hogy HOGY VAGYOK, amikor látszik h KURVA SZARUL.

és nem, NEM fogok válaszolni a BAJ VAN? kérdésre sem.

kérés2.

SENKI ne jöjjön nekem azzal, hogy minden rendben lesz, carpe diem meg nézd milyen szép idő van, mert éppen BASZOTTUL nem érdekel, hogy süt a napocska, amikor úgy érzem h savat öntöttek a hüvelyembe!

KÖSZÖNÖM.

u.i.: apropó, nővéremet is kirúgták. zsír a buli.

Ebben az időszakban egyébként sok dolog történt, amit felesleges leírnom. szóval valamikor ebben az időszakban kezdődött valami rossz. ennek persze voltak csendesebb korszakai, kifejezetten szép korszakai, egy csomó jó emlék. aztán jöttek a megpróbáltatások „agyilag”: felvételik, nyelvvizsgák, érettségik.

túlestem rajtuk, és jött egy kellemes, amolyan tingli-tangli nyár, végén kórházzal, egyre súlyosbodó egészséggel.

sok dolog változott szeptember óta. sok dologban változtam én is, a környezetem is.

új problémák akadtak, amikhez képest az egy évvel ezelőtti lelki nyögdécselések apróságoknak tűnnek. szemléletek  és ideák omlottak bennem össze, épültek újra.

jelenleg nem tudom hányadán állok. a világgal, magammal. aki esetleg rendszeresen követi ezt az oldalt, annak nyilván feltűnt az egyre sűrűsödő kérdés-sorozat. hát ilyen ez. nem is azért teszem fel őket, mert választ várok, hanem mert meg akarom keresni az okot, amiért kétség merül fel bennem.

nem tudom, milyen állapot ez. leginkább semmilyen, mert mindig azt írom le, amilyen a blogírás közben, ami reggelre újfent változik. ez most olyan végiggondolós-összegzős-hangulat. hogy merre tovább, nem tudom. dühöm kezd elpárologni, így jelenleg nyitottabb is vagyok megoldásokat illetően, mégha a körülmények egyre borúsabbak is. rendkívül borúsak. bárki megtudna most ingatni a világnézetemben. de az elmúlt 1 év erről szólt, nem? 

és az év száma. végezetül.