ezt kérted, ezt ígértem

I.

ha jön a telefon, hogy "szeretnéd, hogy átmenjek? ha azt mondod, hogy nem szeretnéd, akkor nem megyek. " nos: ez úgy működik, hogy ha két ember szereti egymást, akkor vita esetén is a másikkal AKAR lenni, ezért nem kell KÉRDEZNI, mert a nő legtöbbször BÜSZKE, és NEMet fog mondani, aztán a falat kaparja hiányában. tanulság: NEM kérdezünk, hanem fogjuk a kis cókmókunkat, és MEGYÜNK. aztán a kapu előtt eldől, hogy mi fontos.

II.

az ember általánosításokban él, ez evidens. valamelyik este nővérem feltette azt a kérdést, hogy akkor melyik a jó, ha minden faszságot lenyel, mosolyog, tökéletes nő, aki mindig boldogságot sugároz a férfi felé, a problémákat pedig elegáns módon elsimítja vagy ha őszintén kimondja, megmondja, beszól, kiadja, felkapja, nem szégyelli, csak keményen, őszintén, olykor akár durván, szemeten? nem tudtam rá válaszolni. csak egy elég béna metaforával próbáltam segíteni: van egy nagy út, két szélén keskeny járdával. ezt bárki el tudja képzelni. a két kimondott ideál a két radikális véglet, a két szélső keskeny járda. Bree és Gaby. Ő pedig Anita, aki eldöntheti, hogy az úton megy e, ahol kényelmesen, a valós élethez viszonyítva, MAGÁHOZ, Anitához módon lavírozik, ahogy jónak látja, vagy kövessen valami képet, ami a valóságban lehet, hogy létezik, de köze sincs őhozzá.

III.

válhat-e a feketéből fehér, a fehérből fekete? ha sok időt töltesz valakivel, aki radikálisan más (igen mr koppenhága, rólad van szó MÁR MEGINT), akkor lehetséges-e, hogy némelyik hozzáállásotok jóformán kicserélődik? a romantikus, bizonytalan, határozatlan, kétségektől gyötrődő és a bántóan őszinte, kemény, hitetlen cserélhet helyet? nem úgy értve, hogy hirtelen kifordul önmagából, félreértés ne essék. de megrendítitek egymás személyiségét, átvesztek dolgokat, amik a fehéret nem fehérebbé változtatja, hanem egyre szürkébbé, és fordítva. aztán megint felmerül a kérdés: na most ki is lettem én? ez én vagyok, vagy csak valami keverék? passz. azért vicces.

IV.

ha szerelmes az ember, akkor megváltozik? igen, legtöbbször. elvesztheti önmagát? igen, legtöbbször meg is teszi. az illetőt magát szereted, vagy azt az illetőt, aki téged szeret? akkor is szeretnéd, ha ő nem is tudna rólad? létezik plátói szerelem? nem rombolja össze a képet, amikor az illető is szerelmes lesz, és ő is megváltozik, és elveszti azt a személyiségét, amit te olyan plátóian szerettél? melyiket szereted jobban? őt szeretjük, vagy akit belelátunk, belerakunk? na erre szívesen hallanék elméleteket.

V.

a gyávaság és az őszinteség között kurva nehéz megtalálni az középutat. mindenki dobálódzik a klisével, hogy márpedig az őszinteség milyen fontos, ne hallgassunk el semmit, mondjuk ki, beszéljük/vitassuk/veszekedjük meg,  de ez nem így működik. nem lehet mindent csak úgy kimondani, és minek? el kell dönteni, hogy mi az, amivel meg kell dobni a másikat, és mi az, amivel felesleges. mi az amit ki akarsz mondani, és mi az, amit ne. elhallgatni el lehet, ha jólesik. nem pedig gyávaságból, ne keverjük! igen, én aztán konfliktuskerülő vagyok, ezt tudom magamról. vagy voltam. mittudomén, nem ez a fontos. most se vagyok egy olyan mondjukmegafrankót, nem is akarok, de ha kimondok valamit, akkor azt méltósággal teszem, igyekszem - ha olyan dologról van szó - nem bántó lenni; felvállalni, ha bánt. milyen jogon bánt a másik engem? persze még mindig egy csomó dolog van bennem, amit nem mondok ki, de ezt nem is érzem bajnak. pláne h bajt generálna. csak okosan, csak amit kell.

VI.

sohanemjó-effektus. viszonyítunk ehhez, viszonyítunk ahhoz, de akkor sem jó. soha nem jó, mert mindig van valami, ami zavar minket, ami nem klappol, amitől nem kerek, folyton panaszkodunk. vagy nagy bölcsen elfogadjuk a dolgokat, felülkerekedünk, belátunk, meglátunk, objektív szemlélet blablabla. hát nem rohadt nagy ÁTVERÉS mindkettő? hát van olyan, hogy teljes, totális, megaüberatomfasza boldogság?? és ha van? és ha nincs? akkor nem KURVÁRA TELJESEN MINDEGY? :D

idézet

és ehhez a mai idézet. az utolsó sorát nem fogom szándékosan leírni, mert az egész valami nyálas keretet kap akkor, bár tegyük hozzá, van benne igazság, és tulajdonképpen csak a lényeget hagyom le. akit érdekel, az első mondatra már megtalálja a Gugli.

" Azt mondod, szereted az esőt,

De mégis kinyitod az ernyőd ha esik...

Azt mondod, szereted a napsütést,

De az árnyékot keresed a napfényben,

Azt mondod szereted a szelet, 

... De bezárod az ablakod, ha fúj, 

......................................"

kép

ez tegnap készült a sütőgetős bulin, solymáron, a kedvenc őrültemről.

zene

ezt mr k.-val találtuk a rakparton sétálgatva már fogalmam sincs hovafele, egy olyan csillivilli hotel bejáratánál szólt. isteni, én mondom, egyszerűen mennyei.