a szombatról.
remélem kurva gyorsan kitörlődik ez az éjszaka a fejemből. hogy soha többé nem kell átélnem hasonlót, és hogy az illető ugyanolyan gyorsan szívódik fel az életemből, ahogy egy éve tette.
ma reggel nagyon szomorú volt a város. ázottan, szürkén, ködbe bújva törődött bele a vasárnap fájdalmaiba. mintha a Duna is azzal az elfojtott dühvel hömpölygött volna, amit én éreztem reggel.
most a szobám a pokoli csöndjével az egyetlen hely, ahol a lét még némileg biztonságos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése