egyszer, nagyon régen, még egy előző delikvens esetében éppen ezen a felületen akadtam ki egy rosszabb napomon. nem értettem, hogy ha rossz kedvem van, ha sírok vagy csak szótlan vagyok, akkor miért azzal próbál vigasztalni, hogy tovább csesztet. ez nem segít. lehet másnál igen, nálam nem.
ma reggel jó volt az ébredés, de a folytatásban mintha az egész reggel összeesküdött volna. az ágy szélén csücsülve roskadoztam a szerencsétlen szerdai indításon, amikor a jelenleg aktuális delikvens visszatért. 'mi a baj? ' én röviden elmondtam, ő pedig puszit nyomott összevissza, és az ágyra döntve megölelt. és én annyira nem akartam, hogy elmenjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése