" nem tudom, hogy került ide, miért jött el, hogy honnan tudta... nem is emlékszem, az utolsó kép, hogy minden homályos, hogy émelygek, meg akarok szólalni, de ki vagyok száradva, meg akarok szólalni, hogy segítséget hívjak, vagy csak szólni, hogy szomjas vagyok... aztán itt ébredtem. körülöttem nővérkék rohannak fejvesztve, gondolom a napi rutin. és már megint az a kurva infúzió...és ő is itt van. néz, én is nézem, az ő szemében valami reményteljes csillogás, az enyémben kérdések, amikre nem akarok választ kapni. ....(miért fogja a kezemet?).....anya kint telefonál valami ügyvéddel, látom és hallom, tehát már fent vagyok, már ébren, nem menekülhetek el a félkóma mámorító öntudatlanságába. most már muszáj ránéznem, mondanom kéne valamit, de megelőz. (...). azt mondja, hogy szeret, és nem fog többé elengedni. hogy hiányzom neki, és most vigyázni fog rám. nem tudok válaszolni. és először éreztem, hogy a terembe belépő mosolygó orvos tényleg az életemet jött megmenteni: "Nos kishölgy, hát magával mi történt?" "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése