végre volt időm, hogy felrakjam azokat a szerencsétlen és türelmetlen papírhajókat, amik Kitudja mennyi ideje vártak rám. a létrát nem volt könnyű menet beerőszakolni, és a kalapács feje is leesett, de ilyenek már csak ezek a péntekek. meg elég érdekes mutatvány volt a testhelyzet... és anyám rendkívül boldog volt, hogy este 11kor kezdtem el verni a plafont. még csak pár darab került fel, de egész csinosan mutatnak, ahogy a huzat mozgatja őket. mintha a tenger fenekén élnék..igaz, talán ott is élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése