Ígérem, - vagy legalábbis minden erőmmel azon leszek -, hogy nem hozom többet szóba a házasságot. Megijedtem magamtól. Megijedtem, hogy pont olyan visszataszító nő leszek, mint anno a Született feleségekben: minden különleges pillanatban számít rá, de ha nem jön össze, kierőszakolja. Akkor borzasztóan nevetségesnek és karikaturisztikusan tűnt, pedig közel járok hozzá. Igen, Mallorcában is reménykedtem. Aztán úgy voltam vele: ha ketten, együtt nem tudjuk komolyan megbeszélni, akkor viccet csinálok belőle egyedül. De egyedül már nem vicces. 7 éve csak az jó, amin veled együtt nevetek.

Azt hiszem szeretlek annyira, hogy megpróbáljam elengedni, elengedni a kérdéseket, a miérteket, a kislányos álmokat. Hogy a "baratámból" szóból egyszer "férjem" lesz. Hogy amikor mások rákérdeznek, azt mondjam, így döntöttünk valamiért, meg amúgy is olyan ósdi, és válás az összes. #hiszenazenszüleimis

Talán tényleg tönkretenne mindent, és azt a számot is ki fogom törölni a telefonomról. 

Igazából azon morfondíroztam, ha megtörténne mégis, mit éreznék, mit válaszolnék. Hiszen pontosan tudnám, hogy nem őszinte, hogy hazugság az egész, amit te nem, csak én akarok. Talán szeretem magunkat annyira, hogy erre ne mondjak igent.