2.47: variaciok elalvasra

Gyere ide maci, ma is/màr egyedül alszunk.

ventillátor
görcsök
kávé
coldplay
kérdések
kopott szavak
tumblr
egy betört óra
cigarettafüst


könnyebb lenne, ha égnének a kis lámpásaim.

valós képekről, elfelejtett álmokról

sokat gondolkodtam, hogy hogyan tudnám emberien érthető szöveggé alkotni a mai nap érzéseit, de ez már az első mondatnál kudarcba fulladt. kezdeném jelenlegi helyzetemmel másodperc pontossággal indítva, majd tágulva az általános állapot felé. szóval éppen a 10 év alatt felhalmozott cd-ket szelektálom, és minden kis lemez eszembe juttatja az akkori korszakomat. (most kihagyjuk a jucó nosztalgiázik a szép gyerekkoráról részt), lényeg, hogy péntek este van, zenével és fröccsel szakadok ki a jelenből a monitor előtt. nem tudok máshogy fogalmazni: kurva jól esik. kétségtelen, hogy hiányzik valaki, de ez is hozzátartozik, ilyen is kell. több hete nem tudok elbújni a bunkeremben, pedig nem is olyan régen szinte minden estémnek ez volt a menedéke. volt egy időszakom, talán pár hónapja, talán egy éve, amikor folyton csak ábrándoztam. görgettem a tumblrömet, és felépítettem egy álomképet, amiben élek. ez odáig fajult, hogy már nyitott szemmel, a városban járva-kelve képes voltam elhinni, hogy ami történik, az csak átmeneti, és hogy csak egy icipici hajszál választ el attól, hogy a képzeletem hirtelen kicserélődjön a valósággal és én "boldog" legyek. az az időszak nagyon magányos volt, de így utólag visszanézve mégis szép. megint elvesztettem azt a lányt, aki azokban az ábrándokban - és valahol mélyen még mindig  - én vagyok. vagyis az a jucó, akit a leginkább csípek. talán nem merem a saját kis prűd egyszerűségemet elfogadni, talán az már nem is létezik. talán nem sokára megint jön egy olyan korszak, talán amikor végre egyedül élhetek egy saját kis bunkerben. amikor én döntöm el, hogy mikor van kosz és mikor nincs, amikor vár egy éhes macska, ahol a bejárat felett madártollak lógnak, aminek a konyhájában csak az én mosatlan bögréim várakoznak, ahol bakelitlemezt tehetek fel, ami a polaroid gépem és az írógép között porosodik, ahol egész éjjel csak kis lámpák adják a fényt, a sarokban áll a fa próbababa, és törökülésben reggelizhetek a ládámon. aminek a számláit nekem kell kiköhögnöm, és mindig elhalogathatom az ágyneműhúzást. aminek a falán az az óriás ikea óra lóg, amire évek óta vágyom, de soha nem vettem meg. mert még nincs hova. ahonnan reggel biciklivel járok oda, ahova éppen akkor járnom kell. és éjjel nem tudok aludni a villamos zajától, és elfelejtem megöntözni a már amúgy is döglött muskátlikat. szóval ilyenek..  vagy ez az egész még egy illetővel bővülve. szóval ilyenekről ábrándoztam anno, meg persze egy vespáról, mert buta, aki nem. és az egészhez kerekítettem egy személyiséget, egy életstílust, egy mosolyt, egy konyhabútort, hobbikat, reggeliket zenéket illatokat elsuttogott szavakat fröccsöket mozdulatokat ruhákat színeket érzéseket.lksdkfsjfreruw NA SZÉP. az általános napi programjait nem regélném most. a hozzám közel állók tudják, a többit úgyse érdeklik. igyekszem anyám pánikrohamait és idegkiborulását némileg kezelni, és vinni a megfáradt házat, hogy utolsó heteinket ne egy trágyadombban töltsük. néha megy, néha nem . nem menne ennyire, ha nem lenne egy Illető, és a barátaim.  nem csak ezeket a naiv képzelgéseket engedtem el, hanem a nyáreleji nagylevegőket, az előrelépéseket, az "önmegvalósítás" címét viselő kliséket. áldozat vagy sem, kaptam cserébe mást. valamelyik nap azt hallottam a rádióban, hogy "vagyok, akik vagyunk": van ebben a mondatban valami olyan rohadt nagy igazság, amin mostanság sokat gondolkodok. gondolkodtam. nem nagyon szoktam már filozofálgatni (itt meg kell említenem a csodás tavaly nyarunkat Koppenhága), de addig nem aggódom, amíg felszedem a madártollakat és integetek a repülőknek. 

u.i. a képeket majd csatolom, csak most innom kell egy fröccsöt.

aprosagok.

szoval tegnap a legjobb baratommal vacsoraztam, akivel ha 10 ev mulva talalkozom is jo lesz beszelgetni, es akit nem ertekelnek ugy az emberek, ahogy megerdemelne. utana eldocogtem T-hez, akinek meg mindig forro az olelese. ma elmentunk muzeumba, es a huvos kiallitoteremben egy apro meleg kezsimitas a vilagot jelentette. egy kacagos vacsora, szieszta az erkelyen, majd az eletunk elso kozos zuhanyzasa utan egy szal ingben kiultem erkelyre, irtam a barataimnak, vegul a fulembe sugtak, hogy "a film keszen all".  ha feszultte is tesznek a hetkoznapok problemai, ha neha kirohannek is a vilagbol csaladom helyezete miatt, azt hiszem most minden nap egy ajandek.

nincs hiszti!

ennyit latok a sotet szobaban kuporogva. az allando motoszkalo hanghoz mar hozzaszoktam, ahogy az ejjeli ketsegekhez is. mar tulvagyok egy remalmon, egy ora legyelteismilliomoson es egy pisilesen, de aludni nem sikerult. se atolelve, se nelkulozve. most kimennek cigizni, de akkor a szuszogo fiatalember felkelne. aztan szuszogna tovabb a falnak. ugy hogy most joejt minden szerencsesen alvonak, en mentem labujjhegyen-cigarettazni.

a Lényegről

éjfélt hagyva

átléptem a 600. bejegyzést, és észre se vettem. kicsit furcsa pénteken itthon lenni, de a nap tevékenyen telt, most pedig norah jonest és coldplayt hallgatva élvezem a csendes motoszkálást. rendbe tenni egy fiókot, közben kiírogatni az elmúlt 4 év fényképeit, belenézegetni, jót mosolyogni, majd folytatni az ajándékot T-nek, és nem törődni azzal, vajon miért nem válaszol. és nem törődni a teraszon elhangzó fájdalmas szavakkal, a zöld stabiloval írt hosszú teendők listájával. fanni hívott, fanni jön, fannival baj van, fannit meg kell vigasztalni. a holnap hasonlóan tragikusnak ígérkezik, de remélem este egy fiatalemberrel való találkozás és egy szaftos házibuli némileg kirándít. és most csak azzal törődni, amikor egy kattanással kibukik a dvd lemez az öreg, dörmögő laptopból, kísérve egy simogató női hanggal. 

látens dolgok

'Egyelőre semmi. Szeretnéd, hogy legyen valami tervem? Esetleg ez a látens terv egyezzen meg a te jelenlegi terveddel? Vagy talán te az én hajlandóságomon felbuzdulva kieszelsz valami tervet, amit később összekötünk az én látens tervemmel, így megvalósulhat annak lényegi mivolta?'

az ördögi terv sajnos befuccsolt... de egy elköszönésben leírt szócska szebbé tette az egész napot.

19.00

hetek óta nem volt ilyen pocsék napom, úgy hogy Mr. Koppenhága és Fanni, rajtatok a világ szeme, hogy megmentsétek az univerzum utópiáját. de már ez a két telefon is megnyugtató volt veletek. 

" - Szia, hol alszol? 

- otthon. 

- és kivel? 

- egyedül. 

- és szeretnéd, hogy veled aludjak? 

- igen."

BANÁLIS dolgokról.

ma abban az 5 percben, amíg vártam a fürdőszobára (nálunk előfordul ilyen, igen), merészeltem pörgetni a NEM close friendsekbe tartozó facebook falat (nem mintha az előbbit olyan sűrűn pörgetném mostanság..), és lévén, hogy elértem eme mélypontot is, most szépen kiposztolom azt a BANÁLIS idézetet, amit valószínűleg Sz.K. kedves ismerősöm is valami hasonló BANÁLIS helyen olvasott, és gondolta megosztja a világgal, hogy BANÁLISAN bölcs legyen. annak ellenére, hogy irtózom az ilyenektől, ez valamiért mégis tetszett a maga BANÁLIS mondanivalójával együtt.

"felejtsd el, ami bántott a múltban; de soha ne felejtsd el mire tanított!"

CSINADRATTAAAA

címnek ide lehet képzelni egy sztereotip kislányos ' :( 'jelet.

és még egy kérdés: miért van az, hogy..? 

álnok reggeli napsütés, te is összevissza hazudsz nekem.

Probalok mindenkinek megfelelni, de ugy latszik ehhez keves vagyok.

U.i. Van rola fogalmatok, hogy milyen gyuloletes Veletek egyutt elni? van rola fogalmatok, hogy mit muveltek? Mindig is utaltam onzo fekete barany lenni, de igen, akkor is igaza van apamnak. Mergeztek, es utalni fogtok, amiert en ezt nem akarom es nem hagyom, hat tegyetek.