Talan tenyleg en nem latok a sajat szememtol. Nem veszem eszre mennyi hibat halmozok hibara, es csak ugyanugy probaljak eltakargatni meg hallgatni elolem, mint noverem elol. Vagy talan megjobban. Csak ugy elek, mint aki nem akarja eszrevenni.
Talan ugy elek, mintha nem lenne kurvara mindenkinek megkonnyebbules, ha elhuznek a picsaba kulfoldre.
Egyre rosszabb szembesulni ezzel.
Meg ha ez is kezdi ugy erezni, akit a legjobban szeretsz.
Vagy nem csak kezdi?
Talan tenyleg konnyebb lenne igy elni. Nem ragaszkodni semmihez, nem szeretni akarkit akarmennyire, hogy ragaszkodjak barmihez is. Talan nekik is, nekem is konnyebb lenne.

682. bejegyzés

Berúgtam.
Az elmúlt két napban jó kislány voltam és tanultam a LEGFONTOSABB vizsgámra. legalábbis a jövőm szempontjából, bár kezdem úgy érezni, hogy semmi nem ér semmit. két fröccsöt ittam gondolván nem szokott megártani, és mégis. aztán jött a többi.
talán az agyamban pörgő ezer meg ezer lenemállíthatatlan gondolat az oka, mely szerteágazó, kusza, rendetlen és nem hagy aludni.
talán a bizonytalanság, vagy az önmagamban való folyamatos hitetlenség és önostorozás az oka.
nem tudni.
mindenesetre valahogy csak sikerül.
mindig a nagy próbatételek előtt bukom el.

és borzasztó, hogy itt fekszel mellettem nagyokat szuszogva és én nem fekhetek melléd, még ha a falnak fordulsz is. nem lehetek rád dühös, mert nem ölelsz meg álmodban vagy mert horkolsz, amikor aludni szeretnék. ébren kell maradnom és már olyan nehéz.

pedig még nagyon sok van hátra. szinte nem is látom a végét, annyira, és szinte már a gondolat is elég ahhoz, hogy feladjam. mindig is feladó típus voltam. az a feladó típus, aki nagyon is jól tudja, hogy képes lenne rá.

nagyon sok kétség gyötör, végeláthatatlan sok kérdéssel. főleg a kérdések zavarnak. meg a kétségek.

de ha a bejegyzésben szereplő úriember talán átvészeli velem ezt a fél évet, és továbbra is ilyen türelmes, akkor talán átvészelhetőnek érzek majd mindent. ki tudja. mindenesetre tudni fogom, hogy utána bármit megadhatok neki, és meg is fogok,

K. rosszat akar.

A törtető harcosok karddal, erővel és vérrel vívnak. Nagy dicsőség övezi őket, de előbb vagy utóbb -(s főleg az előbb) az ellenség kiiktatja, hacsak maga nem fárad bele.

A hadvezér sakkozik, ésszel, megfontoltsággal, erejét beosztva, és nem szégyell félni.

Te nem vagy hadvezér. Törtető, irigy, dühös katona vagy, aki ugyan képességekben talán ugyanolyan, de a cél elvakítja.

Legyél őszinte és emelkedj felül.

Akkor majd sakkozhatunk.

hova hova

hova lett az akaraterőd?
hova lett a kitartásod?
hova lett minden motivációd, elszántságod?
hova lett az eszed?
hová tűnt az elmúlt fél év?
hova lettem?
hova tartok?

Kiakadni, mert nem szolok. (Miutan megbeszeltuk.)
Aztan miutan szolok, kiakadni h miert nem keresek olyat, aki ilyet megtesz. (Holott sose vartam el.)
Nem ertem. :'(
Nem akarok es soha nem is akartam olyan lany lenni, aki ilyen "kivaltsagokat" erdemel.
Plane a multkori beszolas utan.
Hogy lenne merszem barmi ilyet kerni hangsulyosan. Masok elott.