álmokról. a többiről pedig inkább semmit.

• Julia Farkas
  

  
  

  tudod mi kéne?

  megszökni olaszországba

  mint az utas és holdvilágba Mihály

  egy útlevéllel

  najó, vinném a bögrém is

  plüssmedve, kézitáska és arrideverci
• 

  00:39
  

  Aaron Ncz
  

  
  

  haha

  taskam van dogivel baszom!

  AZ VAN

  VIHETUNK HATOT IS
• 

  00:39
  

  Julia Farkas
  

  
  

  fasznak kell táska

  kézipoggyász és csőő

  cipekedve megszökni nem menő

  a fasza gyerekek egy táskával szöknek
  
  
  {...}
  
  
• 

  01:11
  

  Julia Farkas
  

  
  

  botrány az egész világ

  az ember éljen egyedül, élvezze a művészetet, hallgasson zenét, kávézzon a kedvenc bögréjéből és simogassa a macskáját

  a család, a barátok, a párkapcsolat túl bonyolult

  az élet pedig túl rövid a bonyolult dolgokhoz

  minden egyszerű, ami csöndbe marad

csodára és a grafikusra várva, értelmetlen képek sorozatgyártásával ütve az időt. koffeintúladagolásról, ki nem mondott gondolatokról, királyfis bögréről. az 550. bejegyzés.

sokat morfondíroztam, hogy a hétvégén, a hételején és a mai nap során tolakodó gondolatok közül mit lehet ide leírni és mit nem tanácsos. kétségtelen, hogy sajnos már nem tudok sokszor az olvasóktól függetlenítve az érzéseimet, gondolataimat megosztani. ez hol jó, hol nem. sokat írnék például az apámnál töltött esték során felmerülő témákról, de csak egyet emelnék ki. akármilyen embert vesztettem is el, apám mindig flegma könnyedséggel csak annyit tett hozzá: "engedd el, engedd már el." ilyenkor mindig dühöngve puffogtam, hogy"könnyű mondani". mostanában gyakran rámtör egy pánikszerű félelem az elmúlástól (igen, lehet röhögni, de hát így van). és kezdek igazat adni apámnak, Hápinak, és azoknak, akik hasonlóan vélekednek/tettek/tennének/egyetértenek. Az emberek - mint már sokszor tapasztaltam az elmúlt pár hónapban, s említettem is - jönnek mennek az életünkben, és ha már valami nem működik - legyen szó barátságról, párkapcsolatról, akármi másról - , akkor azt meg kell szakítani. de legalábbis hagyni. néha elég csak csöndben eltávolodni, néha drasztikus lépések kellenek. amit még meg kell tanulnom, hogy ne keverjem a kettőt, és ne keressek az utóbbira olyan indokokat, amik nem is létjogosultak, csak mert drasztikus módszer "egyszerűbb". ezt amúgy se nekem kéne eldöntenem, hanem az időnek és a történteknek. meg a két embernek. aztán persze lehetne támadni, hogy "de ha szeretünk valakit, küzdünk érte." (első gondolat: KLISÉ.aztán jön a na jó..).  ezt nem tagadom, kell is. egészen addig, amíg tényleg a körülmények okozzák a bajt, nem pedig maga a két ember (vagy több). mert teher. nem a másik, hanem viselni az érzést. fájdalmat cipelni makacs ragaszkodásból - ez tárgyakra nem vonatkozik az én esetemben - butaság.  s mint ahogy a két életfelfogás közt is, júlia is sokszor örlődik elengedés és ragaszkodás kérdésén, amit végre elégedett óvodás mosolyával kipipálhat, legalábbis egy időre. egészen addig, amíg nem jön valaki, és föl nem borítja ezt az egészen kerek világrendet. de ez már kicsit kezd olyan értekezéssé válni, amit már kva  sokan leírtak előttem és még engem is untat. sőt. a lényeget már leírtam. de mondjuk ha eltörne a királyfis bögrém, akkor hullatnék könnyeket dögivel.

az, hogy éppen mi zajlik most az életemben, meg a gyenge kicsi törékeny viráglelkemben, ugyanúgy unalmas. számomra ugyan izgalmas és kalandos, de nem hiszem, hogy ezt bárkivel meg kellene osztanom most. az biztos, hogy a koffeinfüggőségről le kell álljak, mert dani (a Grafikus) már gyanús pillantásokkal konstatálta, hogy egy sárga lapot firkálgatva nem tudtam egyszerű alany-állítmány mondatokkal közölni a konferencia-tervet (fúú de komolyan hangzik. nem az.)

ahogy sok más dologról is le kéne állnom. meg sok dolgot el is kéne kezdenem. (igen, ebbe a szerepel a biblia elolvasása is.) de ez már  megint a szelektált gondolatok közé került.

maradnak hát a képek.

pont ott

pont itt ultem, pont akkor, ornamentika oran, amikor megtortent.

kell egy zöld lepedő.

a hetvegerol.

elfelejtettem emliteni, hogyha meg egyszer valaki partydrogot mereszel a piamba tenni, annak mar lesznek kovetkezmenyei. most ezt betudjuk julia felelotlensegenek es orulunk, hogy megusztuk ennyivel.

kerded hogy vagyok jol

fecseg a lelek,  beszel a szaj.

draga barataim. elragado a torodes, de a provokacio egy ido utan mar szanalmat gerjeszt. :)

hoppa.
pedig annyira megfogadtam... (nevet)

elso szamu versenyzoink 10/10.

6kor indultam, fel 5kor fekszem. a kozel 12 orabol 11 felejtheto maszlag egy nem kivant szemellyel spekelve..de az az 1 ora maga volt a megvaltas. valami, amire hetek ota vagytam, amire talan vegtelenul szuksegem volt, es ami bekerul a top10es mamorlistaba. nem veletlen, hogy az este ugy alakult, ahogy. ismet tanulsagokkal teli, de az az 1 ora feledtet mindent. ilyenekre van szuksegem. koszonom a zenekarnak, a kidobott palinkanak, a nagybogosnek, fanninak es a felelotlensegemnek.
a tobbirol kesobb.

guimby szólt a sashalmi piacon.

DÖRGEDELEM

emberek, hol tartunk? drága családom, hol tartunk?

én komolyan állítom, hogy természetemet meghazudtolva rém türelmes vagyok, de hogy intelligens emberek úgy ordibálnak egymással, hogy meg se AKARJÁK hallani a vele szembe ülőt, csak mondják a magukét...miért egymásról beszélünk, miért nem egymásHOZ? miért azokat támadjuk, akiket szeretünk, és ha más kapcsolati viszonyt nézünk: miért akarunk uralkodni a másikon, irányítani a másikat, taktikázni, kitalálni, hogy na vajon a másik mit akart ezzel, mit gondol, miért csinálja bla bla bla bla..kapcsolat az ilyen? hogy akarnak együtt élni az emberek, amikor nem is hagyják a  másikat élni? lövöldözünk a nagyvilágban, mintha egy háború lenne, hát hogy lehet így létezni? én már rohadtul unom magam, hogy ma is ikeában ugyanazokkal a szaros problémákkal jöttem, annak ellenére, hogy már megtanultam kezelni. én nem akarok olyan lenni, mint a körülöttem élők, egyszerűen felhúz, hogy ilyen dolgok húznak LE, és ugyanazon lovagolok, ahelyett, hogy mindent befogadnék a világból. én egy önző ember vagyok, aki tudja, hogy egy élete van, amit már így is elbaszott a betegsége miatt, és kezdem úgy érezni, hogy nem sokáig maradok erkölcsös jó gyerek, aki empátiára hivatkozva végignézi és hallgatja ezt az egészet. mondják nekem, hogy "megbántam, hogy nem előbb..". na, hát akkor tanuljunk mások hibájából, nemde? 

még mindig úgy érzem, hogy képesek lennénk egymással tisztelettel és megértéssel bánni, csak ki kéne nyitni a fülünket.

még nem vagyok 20, de már levelem jött a behajtócégtől. menőőő.

nem tudom, hogy az eggyel korabbi bejegyzes mennyire helyenvalo, mennyire vagyok en. de azert sem torlom ki, mert lenyegeben a reszemet kepezi, es jelenleg tenyleg igy is van. az elmult hetek nyalas depresszioja utan most jol erzem magam, es ezt nem tudatossaggal ertem el (ami soha nem mukodott, tegyuk hozza). meg mindig szelsosegek kozott sodrodom, nem tudom levetkozni a tulzott emocionalis jellemem, ez teny. mindig is szeles hatarok kozott fognak dulni az erzelmeim, de most- elhidegules vagy sem- ezeket mar ismeros baratkent fogadom, tulelem es tobb leszek toluk ( erosebb?klise.) holnap megint mas lesz, lenyegtelen miert, de az elmult napok gondolatai megerositettek abban, hogy tortenjek barmi, ha mason nem is, de a hozzaallasomon meg tudok valtoztatni. ez nem akar pozitiv lenni (nem  'minden happy'), nem akar negativ lenni (julia dramaian elhataroz), hanem szimplan eszrevetel, amit egy ember konstatal egyes idaszakai utan. ennyi, nem tobb es lehet nem is baj. ja es: OLVASNI OLVASNI OLVASNI.  ( + froccs).

mutogatok szanakozva masokra, hogy mekkora jegcsapok, aztan eszembe jut, hogy utoljara akkor volt konnyes a szemem, amikor egy honapja kurvara bevertem a terdem.

u.i.: az elmult 24 ora a 11 eve velunk elo kiskutyank eleterol szolt. meg gyomoridegem se volt, csak sajnaltam  es talan jobban sajnaltam, mint nagymamat valaha is fogom. ennel nagyobb embertelenseget bevallani nem tudok, de ezt mar felesleges lenne magamnak is tagadni.

egy elgondolkodtató gondolat.

'ha nem szeretnèm, leszarnàm.'

az órák 'sötét oldalán'. éjjeli borzongás. a világ megváltása egy tükörtojásban. a kék esernyő esete. váratlan mosoly. sugarak a nyakamon.

először észre sem veszed. 

aztán szenvedsz tőle. 

aztán megszokod. 

aztán megszereted. 

végül már nem is vágysz másra.