mutogatok szanakozva masokra, hogy mekkora jegcsapok, aztan eszembe jut, hogy utoljara akkor volt konnyes a szemem, amikor egy honapja kurvara bevertem a terdem.

u.i.: az elmult 24 ora a 11 eve velunk elo kiskutyank eleterol szolt. meg gyomoridegem se volt, csak sajnaltam  es talan jobban sajnaltam, mint nagymamat valaha is fogom. ennel nagyobb embertelenseget bevallani nem tudok, de ezt mar felesleges lenne magamnak is tagadni.