rajzoltam.
sokat.
jót.

nem mindegy, hogy te csalod meg a világot vagy a világ csal meg téged.

mennél a fenébe.

az utolsó pillanatban, amikor már tüzet okádnék, jössz és boldoggá teszel, mint egy vödör víz a kráterbe.
dühítően tökéletes.

tizenegy előtt

tegnap tűz volt az utcánk végében. én vettem észre, amikor a fürdőszobába mentem, és ablakból lehetett látni a lángokat. megrázó volt. hiszen ha a hírekben vagy filmekben látok ilyet, közömbös tekintettel élem az életem tovább. de amellett a ház mellett én mindennap elsétáltam. és egy óra alatt semmissé lett. egy óra alatt tönkrement 3 ember élete az orrom előtt. és mi a garancia arra, hogy ez velünk nem eshet meg? miért hisszük, hogy ilyen csak másokkal történhet?
egyébként a bátor táborban voltunk. jól esett felidézni azokat az emlékeket, amik még akkor történtek. most minden olyan hamisnak és korruptnak tűnt.
hétfő. délután. kimaradt a hét legjobb 3 órája, a rajz.
hogy miért?
mert kaptam egy "szép" sms-t, mire fel egy barátom meghívott egy tagadhatatlanul tablettás borból készült fröccsre. aztán már nem volt kedvünk menni. jó volt beszélgetni. ez az áldozat nem sült el jól, mert rá 20 percre végül is kiderült, hogy spontán randija lesz az egyik barátnőmmel. aki miatt tulajdonképpen jóba lettünk.
miért hitetem el magammal folyton, hogy valakinél első is lehetnék?
de olyan szempontból hasznos volt, hogy rájöttem sok dologra. vagyis...muszáj volt elfogadnom, amit eddig nagyon ügyesen elfojtottam.
ismét egy piros pont júliának, amiért tökéletes alkalmi barát. egy fogason eladhatnának egy ilyen címkével, garantáltak meggazdagodnék.
apropó.
a vödör alján úszom a szarban és semmi affinitásom onnan kijönni.

first smile of the day

önnek egy új mms-se érkezett.
"-találd ki, hol vagyok.
- passz. hol?



- úton hozzád."

reggeggel

irány megint a büdös kezelő, hogy lecsapoljanak egy csomó vérrel.
mint aki a vágóhídra megy.

olyan naiv vagy júlia.
nincs rád szüksége senkinek, és neked sincs senkire.
és miért?
mert az ember nem véletlenül jön ki legtöbb esetben Egyedül az anyja hasából.
azért.

felcserélt szerepek

nem tudom.
elvesztettem Fannit, és hirtelen belépett az életembe B. aki ugyanúgy megbízik bennem, mint a fiúhaverjaiban és tudom, hogy szüksége van rám. és ez nagyon jól esik.
épp szenved egy szakítás miatt, miközben hajt az egyik legjobb barátnőmre. érdekes helyzet. a rajzórák előtti sörözések okán nagyon jóba lettünk, és amikor tegnap hármasban (az a bizonyos barátnőm, Bé és én) elmentünk fröccsözni, akkor 90%-ban hozzám beszélt, mivel a lány nem nagyon tudott mihez hozzászólni. nem is ez a lényeg, a tényekkel ő is tisztában van.
hanem másról.
egyrészt 2 apró megjegyzés: "jucó, te mindig meglepetést tudsz okozni. " és az , hogy "jókedvre derítesz". ezt a két dolgot nem is tudom mikor és kitől hallottam utoljára, pedig igazából engem ez tesz boldoggá.
a másik két dolog. egy sms-se, miszerint kivan az élettől, és muszáj az a "rajzelőttisörözés" (mert hétfőn nem éreztem magam késznek a hétre, ezért hazamentem), ergo szükség volt rám. szükség. rám. másrészt mindig jókat nevetünk a cigiszünetekben, mert minden egyes mondatommal a földbe tiprom, aztán jót kacagunk.úgy őszintén.
ez mind szép és jó. tiszta barátság, mert neki is van szerelem az életében, nekem is. de akkor miért érzem úgy, hogy egyedül ő nevet velem, és neki van szüksége rám? ezt a szerepet egy másik embernek kéne betöltenie, aki ma ismét nem jön.

júlia.
ezt kibaszott gyorsan felejtsd el.

máskor

nem úgy várom, mint máskor.
ugyanúgy izgatott vagyok, de most rossz előérzetem van.
pedig örülnöm kéne, hisz jön, itt lesz, úton van.
melegszendvicset kap és együtt fogunk aludni.
de akkor mitől félek?

kérdők

miért hiányzik ennyire???
miért akarok minden pillanatban írni, hogy azonnal jöjjön és felejtse el, amit írtam,
induljon és legyen itt a kapuban??
miért kell dolgokról lemondanunk, ami menedéket és megnyugvást ad a gyilkos hétköznapokban?
miért KELL?
miért akarom becsukni a szemem minden kötelesség előtt és csak feküdve élvezni egy közelséget, a bőr melegét, az ölelést?
miért hazudtolom meg magam, és vállalok el olyat, ami nem én vagyok?
a fontos dolgokról soha (SOHA) nem mondtam le.
és most mégis.
de miért?
dühömben fulladok bele a sírásba.

nem megy.
nem megy.
hiába a szólam erős vagy.
nem vagy.
hisztis idegroncs.
vagy.
ki az első próbára szakadékba..
...zuhan.

s buborékként fullad bele a vízbe.

azokahétfők

lassan 1 óra.
háromnegyed 6kor keltem, 8ra értem haza.
lista a kis zöld"bibliában" a tennivalókról.
némi vodka-tonic és hosszú szürke bond mellett töltögetem lelkiismeretesen a nyelvvizsga teszteket.
fárasztó volt a délután, akárcsak egy héttel ezelőtt, de ugyanolyan jól eső kábasággal jöttem haza.
bárcsak mosolyoghatnék még mindig magamon, ahogy csuklóig fekete vagyok a szénrajz okozta bosszúságoktól.

memos

a vasárnap délután.
a gyenge pontom.
szokás szerint a teendők sorakoztak, én meg csak bambultam a laptop kékes fényét a lámpa halvány megvilágításában szublimálódva. nyelvvizsga tesztek, takarítás, művtöri..még az ágyam dekorálását se volt kedvem befejezni.
ehelyett a web könyvjelzőimet mustrálgattam, szelektáltam. a szemem megakadt egy nyári kaland blogján, és eszembe jutott az a másfél hét. június 19-től 30-ig. túl voltam egy előérettségin, egy csúnya szakításon, egy kemény fesztiválon, leveleken, régi ismerősökön. aztán jött a kocsmahét.
visszakerestem a videókat. egy mappában ez a másfél hét benne van. a sértődések elkerülése végett beceneveket írok.
az érettségi előtti napon a ligetben sétálgatva és a kamerát próbálgatva összefutottam Kacsával. az első barátom. több, mint 2 éve nem találkoztunk, dee semmit nem változott. jó volt újra látni, az újdonság köpenyébe bújt barátokként fecsegtünk. videó, ahogy street artokra vadászunk a kálvin tér környékén, rajzol a szobám falára és sétáltatjuk a kutyákat. szép volt, jó volt, de már akkor tudtuk, hogy halálra van ítélve a dolog. nem vagyunk egy világ.
valahogy ekkor tűnt fel a kis Lovag is. fogalmam sincs hogy. egy bulin mutattak be még nagyon régen egymásnak, flörtnek indult, több lett belőle, de nem jött össze. most viszont többet akart, mint amit én nyújtani tudtam volna, s habár jól estek a szavai a csöppet nyers Kacsa után, azért sok volt. nehéz volt megbántani, és ő megérdemel egy normális, odaadó, kedves lányt. videó, ahogy a lánchídon sétálunk, ahogy csendesben beszélgetünk.
mind eközben leveleztem mr koppenhágával, az említett blog írójával. beleolvasgattam, de ő se változott sokat. ő mindaddig volt izgalmas, amíg valami titokzatos, támadó ködbe burkolózott. tényleg más, mint a többi, de ez a másság tőlem túl távol áll. vagy túl közel, s épp ezért olyan taszító. tulajdonképpen pont ennek tagadása miatt bújtam bele akaratomon kívül egy olyan szerepbe, amibe nem akartam és ami nem is én vagyok. de erről csak ő tehet. videó, ahogy az üres borosüveget a folt elé gurítja, videó a rumlis lakásról és nevetséges beszélgetésekről. jó barátok lettünk volna, de. ? --> pont emiatt a kérdőjel miatt hagyott bennem nyomot és valami lezáratlant.
T.A... neki semmi becenevet nem tudok adni. a mai napig keres, s a mai napig ódzkodok vele találkozni. depresszív és unalmas. videó, ahogy beszél.
ott volt még a Kalapos.őt gyorsan elfelejtettem, egy este volt a sok közül, de nagyon amerika volt. mindenesetre egy estére belém zúgott egy zenész, és lehet 20 év múlva ír majd a szemeimről egy dalt. videó, ahogy egyre részegebb.
G nagy úr nem nyári emlék, ő kint volt messze messze a tengeren túl. mindig volt köztünk valami, ami tulajdonképpen maga a nagy semmi. szórakozás. aztán péntek este újra láttam, és pofon vágott a tudat, hogy mit bírok én ebben a nagyvallú valakiben.
P. csak van. ő mindig van valahol a háttérben, él-e vagy sem. tulajdonképpen nem kéne idesorolni, mert az egész létezését hajnalban írt rövid sms-ekből tudom.
ezek az emlékek 10 perc és egy cigi leforgása alatt történtek. ki tudja már, mi van ezekkel az emberekkel, hogy vannak, mit csinálnak most és mit fognak később. valószínűleg én se jutok már soha az eszükbe, vagy egyre ritkábban.
és végül H. itt egy felsorolás, kinek személyei egymást követően vagy párhuzamosan befolyásolták a napjaimat, esetleg részletekben vagy csak egy alkalommal. de H. ezen videók elkészítése közben mindig ott volt valahol.
szóval visszatértem a videók zümmögésétől a laptop kékes fényéhez, a könyvjelzők továbbra is fent sorakozva vártak. egy pillanatra még elgondolkodtam, aztán lenyomtam a Delete gombot.
és mivel továbbra sincs kedvem semmi hasznosat művelni, bekapcsolom a zenét és levágom a hajam.

szeretném
http://youtu.be/PaUI6Tvd1sA