miért hiányzik ennyire???
miért akarok minden pillanatban írni, hogy azonnal jöjjön és felejtse el, amit írtam,
induljon és legyen itt a kapuban??
miért kell dolgokról lemondanunk, ami menedéket és megnyugvást ad a gyilkos hétköznapokban?
miért KELL?
miért akarom becsukni a szemem minden kötelesség előtt és csak feküdve élvezni egy közelséget, a bőr melegét, az ölelést?
miért hazudtolom meg magam, és vállalok el olyat, ami nem én vagyok?
a fontos dolgokról soha (SOHA) nem mondtam le.
és most mégis.
de miért?
dühömben fulladok bele a sírásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése