Az idei évvége nekem is más lesz, ezzel tisztában vagyok, hangolódom rá.
Be kell valljam, várom kicsit, kíváncsi vagyok, mit vált ki belőlem ennyi év után, és furcsa, hogy - lehet az érzékenyebb időszaknak köszönhetően - rengeteg hála van bennem.
Hála a Családomnak, hogy elfogadnak így, ahogy vagyok, hogy van kikkel lennem Szenteste, másnap...akármikor. Várom a "csajos" estét, és ahogy Sophie szórakozik a karácsonyfa gömbjeivel és kacaghatok rajta.
Hálás vagyok Adrinak. Meg se tudom fogalmazni, mennyire..neki olyan szerepe van az életemben, amit egyelőre szerintem nem tudok felfogni.
Hálás vagyok a Barátaimnak, mert azt hittem itt a korai zárás miatt számos magányos estém lesz, erre alig tudom összehangolni a programokat, romantikus-társaságos esték sora jön.
Hálás vagyok a volt Páromnak, Tominak, akivel számos csodálatos Karácsonyt és Szilvesztert éltem meg együtt, a legjobbakat, hiányozni fog nagyon idén, szívből remélem, hogy boldogan fog neki telni, sokat fogok Rá gondolni, még ha Ő nem is.
Hálás vagyok azért, amiket idén kaptam, rengeteg fájdalmat, munkát, fizikailag és lelkileg egyaránt. Talán soha nem tanultam annyit, mint idén, magamról, másokról, kapcsolatokról.
Idén nem lesz Karácsonyfám, szándékosan. De hálás vagyok, mert végülis minden úgy történt, hogy mindenkinek jobb legyen. Nehéz év van mögöttem, valószínűleg még nehezebb jön jövőre.
Hajrá 2022!