memos

a vasárnap délután.
a gyenge pontom.
szokás szerint a teendők sorakoztak, én meg csak bambultam a laptop kékes fényét a lámpa halvány megvilágításában szublimálódva. nyelvvizsga tesztek, takarítás, művtöri..még az ágyam dekorálását se volt kedvem befejezni.
ehelyett a web könyvjelzőimet mustrálgattam, szelektáltam. a szemem megakadt egy nyári kaland blogján, és eszembe jutott az a másfél hét. június 19-től 30-ig. túl voltam egy előérettségin, egy csúnya szakításon, egy kemény fesztiválon, leveleken, régi ismerősökön. aztán jött a kocsmahét.
visszakerestem a videókat. egy mappában ez a másfél hét benne van. a sértődések elkerülése végett beceneveket írok.
az érettségi előtti napon a ligetben sétálgatva és a kamerát próbálgatva összefutottam Kacsával. az első barátom. több, mint 2 éve nem találkoztunk, dee semmit nem változott. jó volt újra látni, az újdonság köpenyébe bújt barátokként fecsegtünk. videó, ahogy street artokra vadászunk a kálvin tér környékén, rajzol a szobám falára és sétáltatjuk a kutyákat. szép volt, jó volt, de már akkor tudtuk, hogy halálra van ítélve a dolog. nem vagyunk egy világ.
valahogy ekkor tűnt fel a kis Lovag is. fogalmam sincs hogy. egy bulin mutattak be még nagyon régen egymásnak, flörtnek indult, több lett belőle, de nem jött össze. most viszont többet akart, mint amit én nyújtani tudtam volna, s habár jól estek a szavai a csöppet nyers Kacsa után, azért sok volt. nehéz volt megbántani, és ő megérdemel egy normális, odaadó, kedves lányt. videó, ahogy a lánchídon sétálunk, ahogy csendesben beszélgetünk.
mind eközben leveleztem mr koppenhágával, az említett blog írójával. beleolvasgattam, de ő se változott sokat. ő mindaddig volt izgalmas, amíg valami titokzatos, támadó ködbe burkolózott. tényleg más, mint a többi, de ez a másság tőlem túl távol áll. vagy túl közel, s épp ezért olyan taszító. tulajdonképpen pont ennek tagadása miatt bújtam bele akaratomon kívül egy olyan szerepbe, amibe nem akartam és ami nem is én vagyok. de erről csak ő tehet. videó, ahogy az üres borosüveget a folt elé gurítja, videó a rumlis lakásról és nevetséges beszélgetésekről. jó barátok lettünk volna, de. ? --> pont emiatt a kérdőjel miatt hagyott bennem nyomot és valami lezáratlant.
T.A... neki semmi becenevet nem tudok adni. a mai napig keres, s a mai napig ódzkodok vele találkozni. depresszív és unalmas. videó, ahogy beszél.
ott volt még a Kalapos.őt gyorsan elfelejtettem, egy este volt a sok közül, de nagyon amerika volt. mindenesetre egy estére belém zúgott egy zenész, és lehet 20 év múlva ír majd a szemeimről egy dalt. videó, ahogy egyre részegebb.
G nagy úr nem nyári emlék, ő kint volt messze messze a tengeren túl. mindig volt köztünk valami, ami tulajdonképpen maga a nagy semmi. szórakozás. aztán péntek este újra láttam, és pofon vágott a tudat, hogy mit bírok én ebben a nagyvallú valakiben.
P. csak van. ő mindig van valahol a háttérben, él-e vagy sem. tulajdonképpen nem kéne idesorolni, mert az egész létezését hajnalban írt rövid sms-ekből tudom.
ezek az emlékek 10 perc és egy cigi leforgása alatt történtek. ki tudja már, mi van ezekkel az emberekkel, hogy vannak, mit csinálnak most és mit fognak később. valószínűleg én se jutok már soha az eszükbe, vagy egyre ritkábban.
és végül H. itt egy felsorolás, kinek személyei egymást követően vagy párhuzamosan befolyásolták a napjaimat, esetleg részletekben vagy csak egy alkalommal. de H. ezen videók elkészítése közben mindig ott volt valahol.
szóval visszatértem a videók zümmögésétől a laptop kékes fényéhez, a könyvjelzők továbbra is fent sorakozva vártak. egy pillanatra még elgondolkodtam, aztán lenyomtam a Delete gombot.
és mivel továbbra sincs kedvem semmi hasznosat művelni, bekapcsolom a zenét és levágom a hajam.