Berúgtam.
Az elmúlt két napban jó kislány voltam és tanultam a LEGFONTOSABB vizsgámra. legalábbis a jövőm szempontjából, bár kezdem úgy érezni, hogy semmi nem ér semmit. két fröccsöt ittam gondolván nem szokott megártani, és mégis. aztán jött a többi.
talán az agyamban pörgő ezer meg ezer lenemállíthatatlan gondolat az oka, mely szerteágazó, kusza, rendetlen és nem hagy aludni.
talán a bizonytalanság, vagy az önmagamban való folyamatos hitetlenség és önostorozás az oka.
nem tudni.
mindenesetre valahogy csak sikerül.
mindig a nagy próbatételek előtt bukom el.
és borzasztó, hogy itt fekszel mellettem nagyokat szuszogva és én nem fekhetek melléd, még ha a falnak fordulsz is. nem lehetek rád dühös, mert nem ölelsz meg álmodban vagy mert horkolsz, amikor aludni szeretnék. ébren kell maradnom és már olyan nehéz.
pedig még nagyon sok van hátra. szinte nem is látom a végét, annyira, és szinte már a gondolat is elég ahhoz, hogy feladjam. mindig is feladó típus voltam. az a feladó típus, aki nagyon is jól tudja, hogy képes lenne rá.
nagyon sok kétség gyötör, végeláthatatlan sok kérdéssel. főleg a kérdések zavarnak. meg a kétségek.
de ha a bejegyzésben szereplő úriember talán átvészeli velem ezt a fél évet, és továbbra is ilyen türelmes, akkor talán átvészelhetőnek érzek majd mindent. ki tudja. mindenesetre tudni fogom, hogy utána bármit megadhatok neki, és meg is fogok,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése