lehet velem van a baj. hogy túl normális vagyok. vagy túl komoly, vagy túl túl túl.. szeszélyes. nem, mert az nem normális. mert az már nem fér bele egy emberbe ugyebár...túl érzékeny? lehet, de akkor azt még magamnak se vallom be. toleráns vagyok, azt tudom. de néha ki tudnak akasztani a primitív, buta, okoskodó lányok-fiúk, akik a flegmaságukkal vagy a nagy bölcselkedéseikkel a világ közepének érzik magukat, 3-4 mondatban elmesélik a legjobbat magukról, hogy minél szimpatikusabb legyenek egy ismeretlennek, vagy a nagyon menő lekezelő affektálással valami műembert kovácsoljanak magukról, aztán az illető vagy csorgatja a nyálát vagy leszarja, de egyik sem megfelelő. a metrón süt a tekintetéből az értelmetlenség, rendben, nem lehet mindenki nagy ész, de kérem szépen, ha magyar szakra mész.. ne írd nekem az egyik-et két gy-vel!!!!
és mivel már nincs H., van egy szabad hetem FOO-ig.