mumusok

fura dolgok ezek. amikor már azt hinnéd, hogy minden gondtalan és jöhet a határtalan boldogság, valami hülye mumus (talán ami az ágy alatt rejtőzik?) kajánul rád vigyorog, és felhozza a régi dolgokat. nem a rosszakat..a jókat, mert úgy még jobban fáj. most, hogy túl vagyok a nagy megmérettetésen (legalábbis ez időben a legnagyobb), és még jól is sikerült, sőt szinte ledöbbentően (100%-os lett a szóbelim..najó, a tanár kis jóindulatával..). egy hete azt hittem, hogy be sem megyek. a bizonyítvány is szép lett, ahhoz képest, hogy egész évben nem csináltam semmit (4,7). soha nem hiszek magamban, de mindig többet hozok ki magamból. ahogy flóra mondaná: a pesszimisták sosem csalódnak.. :) talán jobban bíznom kéne a képességeimben, de az hazugság lenne saját magam felé. jót tettek az elmúlt napok újdonságai.. de az ember nem lépheti csak úgy át a dolgokat, mint egy pocsolyát az út közepén. 2 napja ünnepeltem (vagy inkább 3), gondoltam ideje a mai napot regenerálódásra szánni. egyrészt 3ig aludtam (tudtam volna még ugyan..), a napot pakolással, olvasással töltöttem. gondoltam kimegyek a 'liszt ferenc airport'-ra, vagy gergővel a melegfelvonulásra, de valahogy egyikben sem voltam biztos. (hiba volt.) itthon maradtam, rendeltem kaját (amire másfél órát kellett várni és ehetetlen volt), fröccs, hamutál, nagy fotel és mehet a házimozi. jó volt jó volt, de... eszembe jutott, hogy mikor voltam így utoljára. meg hogy kivel. és hogy az volt az utolsó jó este. virágmintás szoknya volt rajtam fekete csipkés felsővel, és én éreztem magam a legboldogabb lányának. és most van egy kamerám, meg egy szép mosolyom, ami tökéletesen passzol a "köszi jól vagyok"-hoz.
a lehetetlen új fogalmat nyert, a 16. kerületbe képtelenség kínait rendelni.