egy egyszerű fröccsözésnek indult a lányokkal. 8-kor randi király utcánál, irány pest egyik legtrógerebbb helye, törzshely, nam baj, 170 a hosszúlépés. leültünk, nézegettük a fesztiválon készült képeket. jött az sms tőle, hogy megyek-e akkor vagy sem..megmondtam, hogy a barátnőimmel leszek. tudtam jól, hogy látni akar, de nem mertem. végül kellő mennyiségű fröccs után erőt vettem magamon, rendben, elmegyek, megmondom neki, jobb most, mint később, ki tudja hány találkozás után - tavaly sem működött, most sem fog. fél 12-kor értem oda a város egyik legmenőbb borozójába, csupa öltönyös fazon, több ezer forintos cetlik lógnak körülöttem a borosüvegekkel teli falon. ott voltak a kollégái, mind 30 felett vagy közel ahhoz, júlia igyekszik nem kimutatni a zavarát, alkalmazkodik, és bemutatkozásnál igyekszik a saját nevét mondani. nem volt gond, ők is ittak, én is, kivételesen nem keveredtem semmi kínos szituációba. én a rekedtes hangon meséltem, ő figyelt, le se vette rólam a szemét. csak mint múltkor. azóta annyiban változott a helyzet, hogy biztos voltam az elkerülhetetlenbe, egyértelmű volt, hogy ismét érez valamit. talán még többet mint tavaly. a borozó bezárt, megy a csapat a duna-partra, leülünk, mi kettesben éjjel-nappali, belekezdett a dologba, én a kamerám mögé bújtam, és próbáltam leplezni, mennyire nem mennek nekem ezek a dolgok. visszautasítani magyarázat nélkül valakit, aki olyan dolgokat mond, amit még senki szájából nem hallottam. finom rizling, kicsit szénsavas, élénkítő, virágos rét illat, nagyon finom bor. már nem is emlékszem miket fecsegtem össze, miért nem akarom, mi volt tavaly, mit érzek vagy mit nem.. felsétáltunk a budai várba. bornyitás, a lámpafény pont megvilágít, ő szomorú, igyekszik rábeszélni, meggyőzni, visszautasítom, nem adja fel, vagy mégis, jön a remény, elmúlik, próbálkozik, tématerelés. azt mondja engem akar, hogy tavaly is ezerszer megbánta, hogy hagyott elmenni, hogy biztos az ő hibája volt. pedig nem így volt és nem így van. nem érzett ilyet egy éve, már mindenbe beleélte magát, mindent meg akar adni, és az összes eddigi faszkalapot jóvá tenni; értékelne és megbecsülne, én kellek neki. olyan nehéz volt megbántani. próbáltam elviccelődni, vigasztalni, megfogta a derekam séta közben, csak ennyit kért, rendben, belefér. lesétáltunk, kígyó udvar, kálvin tér, astoria, blaha, már világosodik, a madarak is rákezdtek, első kocsik. megkérdezi, hogy minden félreértés nélkül van-e kedvem nála reggelizni, aztán csak úgy filmet nézni, én bólintok, olyan rendes...keleti, pénztár, és már megint az a hang jön belőlem, ami nem is én vagyok, amit nem is én akarok, mintha egy saját életre kelt lelkiismeret: "ne haragudj, haza szeretnék menni". örsig elkísért. tojás rántottát csinált volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése