anyám foglalkozása révén belenőttem a művészetbe. a múzeumba szinte már hazajárok, fejből tudom a régi képtár gyűjteményét. sok kiállítást láttam, sok alkotást, sok dologgal gazdagodtam a legnagyobb festők által. mégis egy viszonylag ismeretlen művész szinte ismeretlen alkotása a kedvencem. nincsenek rajta angyalok, meg üdvözlet, nincsenek rajta dolgozó parasztok, bölcsek, királyok, nemesek, bibliai jelenetek. csak egy időskori önarckép. mégis akárhányszor betérek a nagy termekbe, befordulok a kis kabinetbe, ott van és megállok. anya a kedvemért nem hagyta raktárba küldeni. egész nap ott tudnék ülni előtte és csak élvezni, ahogy néz rám, az arcvonásait, az őszinteséget, nyíltságot és mélyről jövő kedvességet. talán az egyetlen, aki megnyugtat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése