bizonytalan léptekkel fordultam be az utcánkba. száraz rozé.. fehér sas és a sárga ház fehér kerítéssel. egyébként szeretem ezt a környéket...csendes, kertvárosias, közel van minden. jó ide hazajönni. apám (ahogy mindig) elkísér a sarokig. ki tudja mikor voltam nála utoljára.. ki tudja mikor beszéltünk. most mégis valahogy jól alakult. irány tomi és az éjjel-nappali. "miújság?" persze-hogy-jól-vagyok... mikor várnak rám mögöttem. és tulajdonképpen igaz is. jól esik pihenni, figyelni, alkotni, nem kapkodni, ráérve tenni a dolgom. szürke bond és egy jó éjt, hazafele elég határozottan ahhoz, hogy a két sötét fazon csak intellektuálisan kössön belém. kit érdekel. hazaérve villany, zümmögő gép, sehol senki. erkélyen vannak. egyébként jó volt velük délután szamócában. most csatlakoztam - keveset vagyunk együtt. szó volt istenről, hitről, sorsról, férfiakról. meg hogy hiányzik. ki, hát ő. - a búcsúüzenetben a válasz arra, hogy miért aludt ki a tűz, csak magamban fogalmazódott meg. küldött egy linket. jól esett. nem szokásom haragban elválni, ezt már régebben is mondtam neki.. semmi értelme; azt írta hiányzom neki, de nem akar újra bántani. ezt el is hiszem. hagyjuk. rég volt.. - egyébként a megszokottnál többet beszélgettem velük. genetika, mi, ők, apa, anya, stb.. manapság divat leszarni a családot. bár a hétköznapokban nem látszik, nekem fontosak. így lettem nevelve, így érzem, így látom helyesnek, és büszke is vagyok rá. számomra mindig fontosak lesznek..belőlük és általuk vagyok. és jót kaptam.. jót kapok. ezt soha nem fogom tagadni, és mindig hálás leszek érte. kezdek hozzászokni, hogy meggondolatlan dolgokat teszek, amiket utána rögtön megbánok. ahogy pár perce is. de ez is én vagyok. ahogy az ötszögű hasáb többi oldala is..elfogadom. végül is izgalmas vállalni a következményeket. józanon. de akkor is jól esik pihenni..aludni, olvasni. olyan rég jutott időm olvasni. sütkérezni a napfényben, biciklizni! amerre csak látok. kamerázni, és a halvány lámpafénynél koncentrálni a videóvágásra. ráérve. meg a listát végigcsinálni, amit kedves édesanyám kikészít az étkezőasztal "júlia"-részére. mosolygok. örül neki, hogy itthon vagyok, kihasználja, tegye, miért ne. a gyógyszer még néha legyengít, nem baj, pár nap, nem tudják meg. most már a hangulatingadozások és a dühkitörések is ritkábban jönnek. azt hiszem jó most így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése