a kezdeti nehézségeket levéve a krakkói utazás tökéletes volt.
az élettől teli rynek glowny, a macskaköves kis utcák, a reneszánsz és barokk templomok, a hatalmas székesegyház, múzeumok mindenhol. a dermesztő auschwitz, az impozáns wawel, a hűvös zsidónegyed, a régi fényképezők kiállítása. no meg persze a lengyel perec, és mindenkinek rózsaszín a lábujjkörme.
egészen idilli pillanatok, a hostel ablakában ülve vodkázni és füstölni a belső udvarra, alattunk hangulatos kávézó.
sokszor van ez így. hazajövök valahonnan messziről (vagy korántsem messziről), és valahogy mindent szürkének, hétköznapinak látok, érzek.
az esti készülődés közben a nyári eseményeken, embereken merengtem. jöttek és mentek. senki nem tett maradandó benyomást, vagyis nem akkorát, hogy szükségét érezzem a kapcsolat fenntartásához. viszont sok barát egyre távolodik, olyanok, akiket nem szeretnék és nem is akarok elveszteni, egyszerűen más környezetben élnek, megvan a maguk világa, és nehéz összeegyeztetni a dolgokat. főleg a régi jó pajtásnők hiányoznak, szuszu, julcsi, bagira.
"...tudok, merek, teszek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése