annyi mindent akartam írni.
és most itt ülök egy finom különleges borral, jobbra mellettem egy kézzel készített hamutál, füst, és nem jön semmi.
ma voltam csendesben. az a hely mindig valami új burkot von körém. valami olyat, ami jó, amitől újra lelkesedem - a jövő már nem is tűnik olyan lehetetlennek, az idő nem tűnik kevésnek, olyan folyékony anyagnak, ami kifolyik a kezemből, mielőtt erősen megszorítanám és ránevetnék.
a hétvége jól telt. a vidéki csönd, a harang, a nyugodt környezet, egy lila korcsolya és motorozás. naplementés zötykölődés a vonaton.
a hétköznapok egyre sűrűsödnek, pedig ez még az eleje. nem tudom, hogy ezt végig lehet-e csinálni ép ésszel, vagy éppenséggel pont hogy nem. csak sodródni az árral, csukott szemekkel, elképzelve a végcélt. nincs is olyan, hogy végcél. célok vannak, eredmények, amik aztán mindig visznek előre. és ez a lényeg. előre.
és most itt ülök egy finom különleges borral, jobbra mellettem egy kézzel készített hamutál, füst, és nem jön semmi.
ma voltam csendesben. az a hely mindig valami új burkot von körém. valami olyat, ami jó, amitől újra lelkesedem - a jövő már nem is tűnik olyan lehetetlennek, az idő nem tűnik kevésnek, olyan folyékony anyagnak, ami kifolyik a kezemből, mielőtt erősen megszorítanám és ránevetnék.
a hétvége jól telt. a vidéki csönd, a harang, a nyugodt környezet, egy lila korcsolya és motorozás. naplementés zötykölődés a vonaton.
a hétköznapok egyre sűrűsödnek, pedig ez még az eleje. nem tudom, hogy ezt végig lehet-e csinálni ép ésszel, vagy éppenséggel pont hogy nem. csak sodródni az árral, csukott szemekkel, elképzelve a végcélt. nincs is olyan, hogy végcél. célok vannak, eredmények, amik aztán mindig visznek előre. és ez a lényeg. előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése