a Szikla és a Kártyavár

vannak szilárd dolgok az életben, és vannak dolgok, amit csak annak hiszel.
ez ugyanúgy igaz a téged körülvevő emberekre is.
természetesnek veszed, hogy a nagymamád reggelente felbosszant.
mikor anyukád felhív bizonyos időközönként, hogy mi van veled.
hogy a barátaidra mindig számíthatsz, hogy a barátod jóreggelt üzenetet küld vagy hogy megcsókol. ezeket a természetességük miatt érzed pont úgy, hogy megváltoztathatatlan bizonyosság az életedben, és ha még fel is merül, hogy nem lesz örökké, egy darázsnyi gondolatként hessegeted tovább.
aztán ott vannak azok a dolgok, emberek, akik ugyan nem állnak ilyen kemény talajon, azért úgy gondolod, hogy mindig is lesz velük valamiféle kapcsolatod, hogy elmerengsz majd, mi van velük, évente küldesz nekik egy istenéltessen emailt valami aranyos kiskutyás képpel.
aztán apránként rádöbbensz, hogy akik anno az életed meghatározó részét alkották, akikre naponta többször is gondoltál, vagy még durvább tán hiányzott, azok már csak távoli ködfoszlányok. egyre távolabb és távolabb kerülnek az életed befolyásoló és a személyiséged kialakulásában meghatározó szerepet betöltő emberek, akikre egyszer úgy gondoltál, hogy a kis buborékodban mindig ott lesznek.
de egyre szűkül a kör, s ahogy változol, úgy a környezeted is átvetkőzik, a benne lévőkkel együtt - de téged közel sem ez zavar - hanem hogy nem tudsz ellene mit tenni. foggal-körömmel ragaszkodhatsz bármihez, ha az már nem tartozik oda. kedves vagy nem kedves, de emlékek lesznek.
aztán elbizonytalanodsz, hogy ha - tegyük fel - ilyen gyorsan elvesztetted eleinte meghatározó ismerőseidet, majd mondjuk a legjobb barátod, akkor mi a biztosíték arra, hogy az a kő kemény szikla örök e? valóságos e?
lesz e holnaptól reggeli bosszankodás, este telefon, jó reggelt üzenet, csók, barátokkal fröccsözés, nyári fülledt esték, szoba, meleg ebéd?
nem, nem a halálról van szó. a változásról, és az abban bekövetkezett esetleges magányról. és nem, nem félek tőle; csupán bizonytalanná tesz a gondolat, hogy ha ez az erős szikla is sebezhető, akkor mi lesz a szeszélyes szelek közt imbolygó kártyaváramból, mi lesz az álmaimból?