derűlátó borúlátó közönylátó

meztelenül fekszem az ágyamban, ezer párnával a derekam alatt, hogy száradjanak a különböző oldatok és krémek.
ha holnapra nem javul, akkor kórház fenyeget, de rosszabb, hogy alig birok járni.
fanni sokkal jobban van, és ez megnyugtat.
a karácsonyból jelenleg annyit észlelek, hogy új, ünnepi kiszerelésben lehet kapni a nemtudommilyen gyógyszereket. legalábbis a reklám szerint.
kezdek megnyugodni. a hétfő-keddi kiborulásom teljesen kimerített, végigaludtam a napot és már van 2 összefüggő gondolatom.
tegnap el akartam menni innen. odáig fajult a dolog, hogy összepakoltam éjjel 11kor, míg végül anyám nyugtatott le.
de a vágy megmaradt.


4 mondat cseng a fülemben.
"ez már jobb nem lesz."
"nem tudja, mi az hogy szeretni és bármit megtenni érte"
"nagyon szeret téged"
"elég fájdalmat okozott már".
én csak hallgatom a bölcsességeket, okosságokat, véleményeket és bólogatok. semmi kedvem hosszas lelkizésbe belemenni és olyan kérdéseket megválaszolni, amit feltenni is felesleges.
ez is csak egy érzés a sok szar közül, ami most van. hogy jelentkezik e még? fogalmam sincs. bulizik, csajozik, élvezi az életet és mindent megtesz, hogy teljesen kitöröljön engem és mindent, ami velem kapcsolatos. tegye. talán egyszer majd összefutunk akácban és egy bólintással köszönünk egymásnak. passz.

a napokban egyedül fanni és balku keresett, hogy mi van velem. az egyik most került ki az intenzívről a másiknak meg tulajdonképpen semmi érdeke velem jóba lenni. mindenesetre nagyon jól esett.

tulajdonképpen semmihez sincs kedvem. az ég világon. ez bosszant leginkább.

szép kis karácsony.