2011. december 5., hétfő

egy nem finomkodó állapotban

anyám sírva jött haza.
kurvára felbassza az agyam, hogy 28 éve dolgozik valaki egy állami intézményben, tanul, ott van a neve előtt, hogy DOKTOR, és közlik vele, hogy elég 6 óra, és - 25% a fizuból, köszönjük a munkáját.
nem éhezünk, tény.
de így is alig jövünk ki a hó végéig.
dolgozni, eltartani a 2 lányod férj nélkül, vezetni a háztartást, egyben tartani a házat, ami hétről hétre omlik, eltartani az anyádat, aki állandóan zsörtölődik, hogy te milyen béna vagy.
fizetni a külön órákat, a zsebpénzt, hogy legyen mindig étel a hűtőben (főzni), de ruházkodni és bulizni már nem sok marad.
de ez állambácsit ugyebár kurvára nem érdekli.
a lényeg az, hogy a múzeumok a csőd szélén állnak, mert az állambácsi ezt is leszarja, így a megoldás, hogy vonjuk össze a folyó túloldalán lévő szinténcsakegymúzeummal, ezzzaz, kurva jó ötlet ám! végül is de, így 2 munkakört 1 ember is elvégezhet.
hát bassza meg az állambácsi és ez az egész szar, amiben élünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése