2011. december 26., hétfő

jézuska a mozikban

sok írnivalóm volna, de néha már nem látom értelmét. de azért kísérjük valamivel a zenét és a pezsgőt.

az ünneplés kellemes csalódás volt. eltelt minden balhé és vita nélkül, a hagyományos sémákkal.
ma kiscsalád tagjai párjuknál voltak nagy ebéden, én apámmal. jobb volt ez így. agglegényesen ebédeltünk és délután 3ra bevodkatonikoztunk. este mozi, előtte átszaladt B. fura volt az erkélyünkön látni, mindenesetre jól esett, általában megnyugtat.
a film egy szokás szerint nyálas romantikus vígjáték volt, de azért tetszett. az igazából szerelem c. film szilveszteri koppintása. aztán azon esték ritka órái következtek, hogy egyedül voltam itthon. élveztem a csendet, egy finom vacsora, egy üveg bor, ház a tónál a tévében. szeretem azt a filmet, habár ugyanolyan amerikai hatásvadász romantikus zagyvaság, ami elrontotta ezt az egész társadalmi elvárás-témát. de azért szép.
nem állítom, hogy nincs szerelem. de ezek a filmek azt ültetik el az emberben, hogy a nagy érzelmekhez dráma kell, aztán küzdelem, és végül a nagy happy end. és ha már éppen jól megvagyunk és minden rendben, akkor kezdődjön elölről, csak hogy a másik ismét bizonyítson. ebbe most nem mennék bele. lényeg, hogy tulajdonképpen csak alkohol van és szex.
növekszik bennem valami olyan harag, ami nem jó. határozottan nem ismerős, vagy ha az is, hát idáig elfojtottam, mert nem ilyen ember vagyok. ennek ellenére kár lenne letagadni, és már tulajdonképpen nem is akarom. ha a céljaimhoz ez kell, hát legyen. de azokról később.
a karácsony tanulsága, hogy herótom van a megjátszott, amerikai, romantikus szerelem és szeretetáradatból, ami ilyenkor mindenhol folyik. szeretek embereket. és akit szeretek, annak ott vagyok mindig, mindenhol, akármi is történik. és nem kell se kamera, se operatőr, ahogy színészek sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése