nem bírtam, eljöttem.
elmentem mosdóba, feltöltöttem az üvegem, vettem egy kávét és kinéztem az udvarra, ahol a többiek táncoltak.
vajon ők miért csinálják? kiért csinálják?
az ajtóban összefutottam Barnával, egy köszönés és továbbmentem. gondolom nem erre számított.
még az utca végén is lehetett hallani a szép keringőzene lassú ütemét. szívtam a cigim, leültem a padra. hova is sietnék?
ma reggelig még volt egy nagyon (nagyon) halvány reményem, hogy eljön. hiszen akkor megígérte. megígérte, hogy akármi történik és akármit is érzünk, ott lesz. de ma ez a halvány valami is szertefoszlott a kozmoszban.
"boldogittas" izgalommal kéne várnom a holnapi napot. aggódni, hogy menni fog-e, hogy minden rendben lesz-e, hogy fogok kinézni. de semmi. csak arra tudok gondolni, hogy a közel 5 kilós gyönyörű menyasszonyi ruhában nem fogok tudni pisilni, hogy a gyulladás és a lábam elviselhetetlenül fájni fog. de persze a vigyor meglesz. mert elvárják, mert nem akarom, hogy kérdezzenek, mert erről szól. vagyis elvileg rólam. ahhoz képest anyám költött erre az egész szarra közel 100 ezer forintot.
természetesen mindenki ott lesz, aki számít. egy valakit kivéve persze.
még van pár dolgom. körmök, videókamera, összepakolás.
az egyetlen dolog, ami talán szomorú az a Közöny, ami átvette az egész lényem. az a Valami, ami a legnagyobb Semmit jelenti. ez a Semmi fáj a legjobban.
nővéremnek nincs daganata, és ez hatalmas megnyugvás volt. és most ez a legfontosabb.
elmentem mosdóba, feltöltöttem az üvegem, vettem egy kávét és kinéztem az udvarra, ahol a többiek táncoltak.
vajon ők miért csinálják? kiért csinálják?
az ajtóban összefutottam Barnával, egy köszönés és továbbmentem. gondolom nem erre számított.
még az utca végén is lehetett hallani a szép keringőzene lassú ütemét. szívtam a cigim, leültem a padra. hova is sietnék?
ma reggelig még volt egy nagyon (nagyon) halvány reményem, hogy eljön. hiszen akkor megígérte. megígérte, hogy akármi történik és akármit is érzünk, ott lesz. de ma ez a halvány valami is szertefoszlott a kozmoszban.
"boldogittas" izgalommal kéne várnom a holnapi napot. aggódni, hogy menni fog-e, hogy minden rendben lesz-e, hogy fogok kinézni. de semmi. csak arra tudok gondolni, hogy a közel 5 kilós gyönyörű menyasszonyi ruhában nem fogok tudni pisilni, hogy a gyulladás és a lábam elviselhetetlenül fájni fog. de persze a vigyor meglesz. mert elvárják, mert nem akarom, hogy kérdezzenek, mert erről szól. vagyis elvileg rólam. ahhoz képest anyám költött erre az egész szarra közel 100 ezer forintot.
természetesen mindenki ott lesz, aki számít. egy valakit kivéve persze.
még van pár dolgom. körmök, videókamera, összepakolás.
az egyetlen dolog, ami talán szomorú az a Közöny, ami átvette az egész lényem. az a Valami, ami a legnagyobb Semmit jelenti. ez a Semmi fáj a legjobban.
nővéremnek nincs daganata, és ez hatalmas megnyugvás volt. és most ez a legfontosabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése