2011. december 22., csütörtök

részlet egy emlékből

"szeretem, amikor alszol.


ilyenkor a kezemre támaszkodva nézlek a félhomályban a meleg paplan alatt és a lélegzeted hallgatom. az utolsó szám dallama cseng a fülemben, amire szeretkeztünk és nem gondolok semmire. ilyenkor te is magad vagy, nem gabalyodunk bele számonkérő vagy várakozó pillantásokba. nézlek és téged nem zavar - máshol vagy. a mellkasodra feküdnék vagy az arcodra tenném a kezem, de félek kizökkentelek a távollétből és összedőlne a nyugalmunk, amit ébren sosem tudtunk átélni. csak egy csókot lehelek a homlokodra halkan, óvatosan visszahajtom a fejem a karodra és becsukom a szemem. talán így kellene maradnunk..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése