anyámról, a karácsonyfáról és a szexről

anyám a nagy bordó fotelben ücsörög félszáraz rose pezsgővel a kezében és a karácsonyfában gyönyörködik.

tényleg szép. a fa is, anyám is.

sok dolgon el kéne gondolkodnom.

például hogy miért nem vagyok hajlandó az elhatározásokat meg is valósítani. mintha sikítva menekülnék előlük. igen, ez jellemző rám.

örök kérdés marad bennem a megszokás, kötődés gondolata. hogy ezt mennyire ki kell iktatni - minden és mindenki eltűnik, meghal, összetörik, elveszik, otthagy, otthagyod, megunod vagy csak úgy alakul. a mai napig életem egyik legnagyobb tragédiájának tartom az estét, amikor 7 évesen párizsból hazajövet elhagytam az alvóelefántom.

amikor eltört a művészetek völgyés bögrém.

megszakadt baráti kapcsolatokról elmélkedéskor, és ezt érzem minden évben, amikor leszedjük a karácsonyfát. némelyik lassú, emésztő elmúlás, aminek tárgyi jeleit észre sem lehet venni, némelyik egy hirtelen érvágás, amikor látod a padlón az üvegszilánkokat, a szétszakadt ruhát.

aztán meg sem fogalmazódik a hiány, már el is felejted. mert elmúlik. vagy nem..

ma megtalált az a srác, akit 4 éve először és utoljára láttam, amikor átjött pár barátnő, és a haverjával együtt beinvitáltuk virslit enni. legendák maradtak, a legenda fele pedig ma bejelölt és írt az Közismert Közösségi hálón. (facebook). a romantikus múltból csontszáraz, kiábrándító valóság lett. aztán egyesek csak úgy kárász módjára előbukkannak, megremegnek a szemeid előtt, aztán eltűnnek. persze az időintervallum változó. az érzés ugyanaz. a csupasz fa, ahogy rádobják a kukásautóra.

nem tudom már megint mire akartam kilyukadni. most valamiért nem érzem az állandó dühöt. pedig okom lenne. talán megszoktam?

kétségtelenül jó hétvége volt eddig.

sok alkohol. sok szex. reggel pizza és valami katasztrofális sorozat. és még volt valami fura. már jócskán világos volt, órám kitudja, meztelenül feküdtünk a pokróc alatt és félébren - amit most aláhúz pirossal a helyesírás-kezelő, pedig igenis van ilyen - órákig csak egy volt fontos: a másik közelsége, érzelmek nélkül. talán ez volt benne olyan KURVA JÓ. hogy úgy ölelsz és ölelnek át, hogy nem kell félned a későbbi hiánytól, sérelmektől, és ilyenkor még szabadabbnak érzi magát az ember, mint egyébként. kötetlenül valaki karjai közt.

csak egy dolgot bánok. anyám ma észrevette, hogy mindkét térdemet borogatom. persze rákérdezett.

"- anyukám, szeretkeztél már valaha szőnyegen?????"

vagyis nem a kérdést bánom, hanem a szőnyeget.

apropó, ez a világ legelmebetegebb-de-kurvajó filmje.