Apatikus napjaimat borral, tanulással és felesleges időpazarlással töltöm.
Amikor az ember a féléves filozófia vizsgájára készül - mint ahogy én tettem tegnap délután -, még fel sem merül benne, hogy mennyi mindent szívott magába. életeszmények, gondolkodásmódok, kozmológiák és világnézetek lettek eme napsütéses hétfő délutánba belesűrítve. nehéznek és nyűgnek érzett idegen szavak kerültek befogadásra, eddig meg nem értett szavak nyertek értelmet.
persze aztán mindenki elkönyveli magában, hogy melyiknek volt tulajdonképpen igaza. mivel magából indul ki az ember, talán ez egy kicsit önismeret is. cinikus, mint diogenész, aki az agyaghombár mellett recskázott? sztoikus, mint marcus aurelius, aki közben legyilkolta a fél birodalmát a jó cél érdekében? lehetne sorolni. nyilvánvalóan nagyon okos és bölcs lesz tőle mindenki, buksisimogatás.
aztán jött szabó lőrinc. hidegen hagy valójában. lóci meg egyebek. a Mozart hallgatása c. versét vettük. impresszionista zeneiség bla bla bla. egy napóra leírásával kezdődött. aztán sok sok nominális kép és benyomás, metaforák és metonímiák, amiket normális ember nem akar és nem is fog felfogni. de azért figyelek. mindig figyelek. mindig tanul az ember.
az utolsó sor úgy fejeződött be (elnézést, ha a latin szövegre nem emlékszem pontosan), hogy 'non numero horas nisi serenas!' azt hiszem. de kövezettek meg, ha nem. ami magyarul annyit tesz, hogy "csak a derű óráit számolom." ezt olvasva azt hittem valami fentebb említett filozofikus gondolat jól csengő alapigazsága, amit valami sztoikus buzi mondott, hogy jobbá tegye a világot és magát. idő múlása, boldog percek és egyéb olyan beszólások, amire a tanár elvileg bólogat és év végén majd felfele kerekít.
tévedés. ez csupán a napóra felirata. mert hát csak akkor árulkodik, amikor süt a nap.
és ez az egyszerű kis gondolat felvidított. hogy nem kell mindent túlgondolni.
elég a jó pillanatokért élni.
baszki... már én is olyan sztoikus vagyok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése