szivárványok között

vakítóan árad be a fény, és ahogy visszaverődik a falra akasztott cd-ékről, szivárványos minták keringenek a szobában. igazán szép. így norah jones hallgatása közben.

megszegve a fogadalmat, hogy nem írok többet ide rólad, most mégis megteszem. mert olyan fogadalommegszegős ember vagyok.

természetesen láttam az adatlapodon bájosan odabiggyesztett szívecskét a "Kapcsolatban" felirattal. viva la facebook, tudod jól, hogy láttam. tudod, és azt várod el tőlem, hogy kiakadjak, hardcore vagy kemény dubstep számokat rakjak ki, esetleg feminista szövegeket, forevöralonos beütéssel. de nem fogok. nem, nem azért mert leszarom. te is, én is tudom, hogy nem szarom le. viszont az első meghökkenés után az a kérdés fogalmazódott meg bennem: kit akarsz ezzel átverni?

múltkor beszélgettem B-vel, aki azt mondta, hogy csak azért akarna még egyszer utoljára a volt barátnőjével beszélni, hogy köszönetet mondjon neki. mert a szakítás után megváltozott, és jobb ember lett belőle. én lehet nem köszöngetnék meg semmit, de végülis közvetve hálás vagyok.

nem sorolom, hogy mik változtak és mik nem. nem bennem, velem. de azért egy párat elsuttogok.

először is az Idő. mindig rosszba voltam ezzel a fogalommal, soha nem jöttünk ki egymással. de most, hogy több lett belőle, egyre jobban kijövünk. van időm tanulni. mozogni. magamra.

másodszor a Nyugalom. sokkal gyakoribb látogató, mint az utóbbi időben bármikor is. nem kell aggódni, félni, agyalni. még ha nem is volt mindez tudatos.

harmadszor pedig most van Valaki, akivel ugyan csak barátok vagyunk, mégis többszörösét nyújtja annak a gyengédségnek, amit te csak néha ismertél.

szabó lőrinc szerint egy kapcsolatban nem lehetnek a felek kölcsönösen egészek, valakinek fel kell adnia magát. úgy érzem, hogy ez nagyjából én voltam. és ha valaki, hát én ezt nehezen viselem. saját magunk börtönében lenni. most mintha visszakaptam volna cserben hagyott másik felem.

valószínűleg még összefutunk valamikor valahol véletlenül. akácban, deákon, ki tudja. lehet egyedül leszünk, lehet nem. én köszönni fogok, de te akkor is egy sértődött kisfiú módjára el fogsz fordulni, ahogy múltkor is tetted.

és látod ez a különbség köztünk.

én akkor is mosolyogni fogok.