fél 1. le kéne feküdni.
péntek.
egy hónapja dehogymégannyise izgatottan vártam ezt a napot "HÉTVÉGE" örömittas sóhajokkal.
érdekes módon megszerettem a hétköznapokat.
a rendszerességet, rendezettséget.
nem is erről akartam írni.
talán arról, hogy ilyenkor a 7.06os HÉV-re való felszálláskor a délutáni hazaérkezésig kizökkenek az itthonból, emberek és barátok vesznek körül, matek és magyar órák, élces német órák, egyszerű vagy szórakoztató személyiségek, de manapság még az idegölőek is élvezetesek.
nem, még mindig nem erről akartam írni.
talán a változásokról.
ma kaptam egy meglepő üzenőfali bejegyzést mr. koppenhágától félittasan, és nem igazán tudtam hová tenni. talán a személyiségéből adódóan. de ez most mindegy is, a bevezetőket amúgy is elbagatellizálom. igen, van ilyen szó.
nem a tanulástól vagy a megpróbáltatásoktól félek. ezeken csak túl kell esni. sikerül, ahogy.
a változástól talán?
lehet.
de nem is igazán. azt várom a legjobban.
szeretem a változásokat, mert úgy hiszem, azok visznek előre.
megint a döntésekkel harcolok. hogy a döntéseim helyes változás irányába visznek e.
a változások a döntéseim függvényében történnek.
talán a helyes döntésekbe zavarodtam úgy bele.
és hát igen: az előbbi mondatom is a TALÁN szóval lendül neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése