évek óta emberektől függök.
családtól, barátoktól, fiúktól, lányoktól.
érzelmi állapotom állandóan ezek függvényében változott.
hogy mi történt köztük és köztem.
és nekem ehhez már nincs kedvem.
ha valaki kíváncsi rám, az megkeres.
ha valakire nem vagyok kíváncsi, nem fogom keresni.
nem török össze, ha valaki eltűnik, és akkor sem,
ha már nem vagyunk fontosak egymásnak.
a föld forog, az emberek pedig jönnek-mennek,
ezért nem fogok egy kurva könnyet se ejteni.
csak ÉN vagyok és a SAJÁT szabadságom,
és majd én szépen nagylány módjára eldöntöm,
hogy ki az a pár ember, aki ebbe gyökeret vert.
ezeken az emberek kívül pedig senki ne gondolja,
hogy mély depresszióba fogok zuhanni, amikor
emelt fővel távozik az életemből.
és ne gondolja senki, hogy van bármiféle jogosultsága
arra, hogy engem lenézzen, befolyásoljon, döntsön helyettem
vagy birtokoljon akár testileg, akár lelkileg.
KÖSZÖNÖM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése