sok mindenről szó volt az erkélyen.
újfent feljött az, hogy mindenkinek meg akar felelni. minden elvárásnak eleget akar tenni, és mindig csak lebaszást kap. hogy nem lát bele senki az életébe, mégis kihasználják, hogy ilyen emocionális. hogy neki lehet azt mondani h "erre se vagy képes", mert akkor szar embernek érzi magát. hihetetlenül meg akar felelni apámnak. az igazságérzete sokszorosa más embereknek, és felbassza az agyát, ha valaki nem képes megérteni az ő álláspontját. azonnal ugrik. ő a "balhés".
fura hallgatni. fura mindkét szemponttal szembesülni, belül eldönteni, hogy akkor most kinek van igaza. mindenkinek. senkinek.
megdöbbentő a különbség köztem és nővérem között. mintha két különböző világból származnánk. de nem szeretnék belekezdeni önmagam jellemzésébe, róla pedig fent a lényeg. míg ő egy olyan görbéhez hasonlít, ami folyamatosan, egyenletesen teljesít, aztán hirtelen robban, addig én egy folyamatosan hullámzó sinus görbére, aki önmagában harcol, csöndben ellenállva. nem is ez a fontos.
neki sokszor mondták, hogy MÁSOK BEZZEG.
engem nem érdekel, hogy a körülöttem lévők mit gondolnak a dolgaimról. mit miért és hogyan csinálok, nagyjából sikerült is elérnem, hogy ebbe senki ne szóljon bele. de ha nekem valaki azzal kezdené a mondatát nekem címezve, hogy MÁSOK BEZZEG vagy MÁS BEZZEG meg Ő BEZZEG meg Anyámtyúkja BEZZEG, akkor az a bizonyos görbe rendesen kiakadna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése