óóóóó a fenébe. ezt akartam elkerülni.
nem baj. csak kicsit fel kell korbácsolni a régi sérelmeket.
nem lesz itt gond gyerekek.

apropó jövő héten kiderül, hogy továbbjutott e portfólió.
kiderül a nyelvizsga.
leírásbelizem.
szép kis hét lesz.
holnap szerenád és bolondballagás
szombaton ballagás
kurvára sincs egyikhez se kedvem

tegnap kibicajoztam a tanácsparkba tanulni
nagyon jól esett. olyan mintha valami boldog utópiába csöppenék.
kivéve a bogarakat. undorítóan sok a bogár.
de kárpótolnak a félmeztelen kosarazó fiúcskák.
ez egy hülyeség. az idegeimre mennek a bogarak.
láttam egy ölelkező párt. vagyis nem egyet.
rémisztően hidegen hagyott a dolog.

utolsó külön matekom volt.
minden egyes alkalommal, amikor az oktogonon felszállok
a 4-6os villamos valamelyikére, a széll kálmán térig csak bambulok
ki az ablakon. ilyenkor felfele nézek és csodálom
az erkélyes kis lakásokat,ahova bizonyára behallatszik a körút állandó
zaja. az erkélyek mérete és stílusa változó, de amikor meglátok egyet tele muskátlival
vagy növényekkel vagy kis dohányzóasztallal, elképzelem, hogy az enyém.
hogy én vagyok odabent.
persze szeretek itt lakni. a madárcsicsergés és a hatalmas fenyők pótolhatatlanok,
ahogy a gyönyörű utca is.
de addig nem nyugszom, amíg nem lesz egy Olyan lakás, Olyan erkéllyel.
nem kell, hogy a sajátom legyen. nem is szeretnék egyedül lakni, elég egy szoba.
de bármi történjék is a következő három hónapban, erről az egyről nem teszek le.