fura volt megint arra  járni. nővéremnek mutogatni a számára oly idegen, számomra pedig oly ismerős környéket. nem tudom megfogalmazni, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem. talán azért, mert semmilyent. vagy mégis. nem tudom.

néha elhisz magáról az ember dolgokat, idealista módon lelkesedik, mint Ádám abban a Madách által írt Ember tragédiájában. igazából névelővel van, csak úgy hülyén hangzana. elhiszi, aztán sajnáltatja magát, amikor kiderül, hogy nem igaz.

tetszik az a könyv. sok ilyen sérülésben segít.

kutyát panelba? irtó humanista vagy.