kerekerdőbe írott nő

Márai Sándor: A lustaságról

"Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe.

Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk, vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne.

Nem nyújtjuk ki a kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk el a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban.

Ez az utóbbi fajta lustság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet."

tegnap az erkélyen sok dologról szó esett. 

például a félelmeimről. fura, eddig nem is nagyon fogalmaztam meg őket, és érdekes élmény volt hangosan kimondani, mondatokban. 

például hogy hogyan legyen jobb valami a jövőben, ha azt nem találjuk a jelenben. 

miért vájkálunk a múltban. nem tudom a vájkál milyen j de most pontos lesz. 

mi ad nekünk erőt, hogy talpon maradjunk és tovább lépjünk. küzdjünk? küzdünk? miért küzdünk? 

viszont utálom, amikor próbálnak meggyőzni valamiről, amiről nem tudnak, nincsenek benne, én tudom egyedül, mégsem tudok normális észérvekkel megvédeni magam és ilyenkor kiugranék az erkélyen. nem baj. lényeg, hogy én tudom.

ma felkeltem a délutáni pihenésből és úgy éreztem a Kerek Erdő közepén állok és minden forog körülöttem. 

hova lépjek? 

talán tényleg alkoholista állat vagyok. talán tényleg túlbonyolítom a dolgokat, és nem is vagyok olyan, mint amilyennek képzelem magam.
örülök ennek a ludwigos gyakorlatnak, talán helyretesz, kicsit kiszakadni a kusza nappalokból, éjszakákból. bár mindig ez van. mindig mástól várom a csodát.
és felmerül a kérdés, hogy léteznek e egyáltalán csodák.
csodák. véletlenek. varázslat.
WHAT IS REAL?