soha nem voltam egy hangos ember.
kicsiként nem visítoztam.
a kocsmákban nem ordítom túl a társaságot.
a koncerteken nem sikítok mások fülébe.
ha az ágyban talán lehetett volna, a körülmények nem engedték.
vita esetén is csak maximum felemelem a hangom.
utcán nem hangoskodni, mert ugyebár nem szabad.
családommal szemben nem is engedem meg magamnak.
lehetne még sorolni.
ha mégis megpróbáltam, vagy kikívánkozott volna, akkor lecsitítottak.
az indok hol jogos volt, hol nem, de hát nem is ez a fontos.
én pedig mindig elhalkultam.
ha dühömet kellett így elfojtani, akkor másba menekültem.
csöndes dolgokba.
19 évnyi ordíthatnék várakozik csendesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése