Nem sok időm van, amíg nővérem leszalad a kutyákat kiengedni, de ezt akkor is leírom. Lehet tényleg nagyon lazának érzem magam, hogy egy jóformán idegen horkol az ágyamban, én pedig egy kabátban talált tekert cigivel a fülem mögött, rozéfröccsel és anyám ingében halkan kopácsolom a klavitúrát.
szóval ma ott ültünk hármasban deákon. egy ikezós kávés rajzolgatós ellevős délután után mr koppenhágával. ott ültem flórával - aki szintén legértékesebb barátaim közé tartozik - amíg mr K. lement mosdóba és azt fejtegettem, hogy jöhet akármekkora szerelem, párkapcsolat vagy akármi, a barátok és a család mindig ott lesz. lehet, hogy nem sok van belőlük, lehet, hogy nem nagyon értenek meg, de Ők Meg Fognak Hallgatni. Már több éve tudom, hogy értékes emberek vesznek körül, minden tekintetben. Egy évvel ezelőtt el kezdtem levelezni mr koppenhágával, nem gondolva arra, hogy mi lesz majd. most ez a Majd ott tart, hogy szinte el sem tudnám se a hétfőt., se a vasárnapot, és a többi hétköznapot se képzelni anélkül, hogy a legidétlenebb faszságomat ne közöljem vele. hogy elmondhassak akármit - mégha rossz megítélést is kapok, olykor jogosan - és nem kell tartanom attól, hogyha idiótán viselkedem és kijönnek a hóbortjaim, akkor elítél. természetesen akik régóta törzsgyökeres barátnőim, azoknál szintén így van és ezért is imádom őket, az életemet odaadnám értük, de ez valahogy mr K. esetében más. talán mert fiú, talán mert különc, talán mert művész, vagy csak azért, mert olyan jó emberismerő. nem is tudnék talán más lenni mellette, mert minden szemrebbenésemről tudja, hogy mit jelent. és lehet lassan fordítva is így van. legalábbis szeretném. irtó jó érzés, hogy egy ilyen ember megbízik bennem, és hogy megbízhatok benne, ahogy ez a barátnőimmel is így van. mert fontos hozzátenni, hogy oké, hogy sok fiú "haverom" és egyéb van, azért egyik sem üti meg az ő szintjét. barnabáson pl soha nem éreztem, hogy tulajdonképpen tényleg fontos vagyok neki. pedig sokszor mondta. szép, behízelgő barna szemeivel. és lehet, hogy valamilyen szinten, úgy átlagban talán. éreztétek a bizonytalanságot a mondatban...? (egyébként kik azok a ti? olvassa ezt valaki? :D :D). ott volt deákon, miután mr K. elment, ki tudja hová. bár nem akarta elmondani, azért furcsa volt, hogy olyan gyorsan lelépett. nem baj, mindenkinek megvannak a maga dolgai. és ez is jó. tiszteletben tartjuk egymás magánszféráját. vagy legalábbis én igyekszem, bár sokszor úgy érzem, hogy túl sok dologba belepofázok. szóval így két üveg bor után és egy fura fazon szuszogása mellett kissé össszeszedetlenül arra akartam kilyukadni még a sokkal korábbi mondatommal, hogy ott ült barna, kb ha 2 hónapja ha sikerült normálisan beszélgetnünk, s igazán jó volt hallgatni meg élveztem és jó volt látni, de olyan felszínes az egész most már. és mr K. szavai annyira jól estek pár órával ezelőtt. olyan lazának és őszintének tűntek, és szeretném, hogy ő is tudja, én sem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy fogalmam sincs, mit kezdenék most nélküle. hogy minden egyes kis rohadt ikeázás, és minden egyes kis rohadt deákozás után úgy érzem - vagy legyen akármi -, hogy igen baszkikám, enélkül most piszok nehéz lenne .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése