hát eddig tartott.
igazság szerint irtó szánalmas, ahogy viselkedem. próbálom nem érezni, hogy minden kacagás mögött mély keserűség van, és minden mosollyal csak takargatom a problémákat.
csak tudnám ki a faszt akarok én ezzel becsapni. leginkább magamat.
igazából ezen semmi meglepő nincsen, ilyen tekintetben ismerem magam.
apám vére. fojtsuk el, vállrándítás, majdleszvalahogy, szépazélet, mindenrendbenlesz satöbbi satöbbi.
nem tudom ki olvassa ezeket a sorokat, de gondolom akad köztük olyan, aki most némi csöndes kárörvendést érez. egészségére, ha ez boldoggá teszi. igen, én is képes vagyok megtörni, a Nagy Megingadhatatlan most nem tudja mitévő legyen.
ahogy mr. k-nak is mondtam: a feledés nem segít, ahogy a tagadás sem. a megoldáshoz pedig olyan tulajdonságokkal kéne rendelkeznem, amivel jelenleg nem.
újfent nagy levegőt kell venni, csak már nem tudom, hogy honnét vegyek. néha fújhatna hátulról is a szél.
pár éve, amikor amikor kijött Fergienek ez a száma, éppen "komoly" szerelmi problémákkal küzdöttem, és akárhányszor rámjött a gyengeség, ezt a számát dúdolgattam.
nem tudom, most mennyit segít.
azért a hifinek örülök.
ideje beletemetkezni a ludwig hűvös könyvtárának csodáiba.
aztán majd lesz valahogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése