úgy terveztem, hogy egy hét kórház után majd egy jó hosszú, szaftos, kimerítő bejegyzést írok.
hogy jól estek a látogatók, jól esett Fanni és Mr. Koppenhága támasza.
hogy mik a tervek, célok a jövőre vonatkozóan, mire kell odafigyelnem.
mi mindenen gondolkodtam, kik jutottak eszembe.
meg a két új cicáról.
a tegnap estéről.
hogy a világ nem fog hozzánk alkalmazkodni.
aztán felkelve az jutott eszembe, mindez minek.
minek írjak jó hosszú, szaftos, kimerítő bejegyzést.
a lényeg, hogy vannak dolgok, amiket el kell fogadni, és vannak dolgok, amikbe bele kell törődni.
még ha ez a nagy elveimmel ütközik is. meg a mottómmal.
de logika ide vagy oda (mr k..), az egyenlet az egyenlet marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése