nagy bummok, nagy betűk

szóval sok Dolot történt a 4 nap alatt. 

kezdjük a Péntek Estével. Encsi anyukája sok érdekes dolgot mondott. például hogy nem szabad szimpla kímélés-üzemmódra hivatkozva magamba tartani olyan kérdéseket és gondolatokat, amik fontosak, és amikbe mindig belekezdek, de végül valahogy soha nem beszélem meg. célzok itt például a szüleimre és a betegségemet kiváltó okok összefüggéseire. az, hogy ezekre ki és hogyan reagált, most nem fontos. lényeg, hogy egy nagylevegő és félüvegbor után sikeresen rákérdeztem, és onnantól kezdve én ki is szálltam. a többit mindenki rendezze le magában. 

folytassuk a Szombat Estével. nem, a Délutánnal.  a Nap nagy részét anyámmal töltöttem, ami neki és -meglepő módon - nekem is kellemesen telt. aztán irány a jászai, szuszu, buborékfújót venni a rossmannban és sétálni egy kávézókkal és szocializmusból maradt kisboltokkal teli utcában, ahol - legalábbis akkor még azt hittem - egyszer lakni fogok, ugyanis a  kárpát utcába torkolltam. go jobbra, Kleopátra Ház, lift. irtó jó volt egy kilencediken lévő kacatokkal teli kupis lakás hatalmas erkélyén kávézni, cigizni, a legjobb újságot olvasni és Budapest legszebb orrú szőke lánykájával rozéfröccsözni. az Este kellemesen telt viszonylag, Dominickal és pulcsilopással együttvéve. Fanni mindig fel tud dobni. vannak kimaradt pillanatok. 

a Vasárnaptól úgy igazán, mélyről jövően tartottam. családi ebéd, mind a két nagymamával, apával és az ilyen összejövetelek gyengepontjával, nővéremmel. akinek Különösen Szar Kedve révén a Balhé baljós árnyai sokszorozódtak. ahogyan arra számítani lehetett, nővérem rögtön ugrott az első beszólásra, és egy jóóóóó naaaaaagy vitasorozat indult. ami az egészet szerencsés irányba vitte végül, hogy nem ivott (később vezetett) és P. mama is moderálta magát. téma persze a Ház volt. a Ház, ami a család majdnem minden tagjának több, mint 20 éve Otthona (belegondoltál már ebbe a szóba?), amit szüleim 5 évig építettek és újítottak, aminek kertje éveken keresztül készült és ápolták, ami sok állatnak adott menedéket, 20 évig családi és baráti összejövetelek, zsúrok, grillezések, részegedések és pingpong-csaták helyszínéül szolgált, a Ház, ahol megtanultam járni, beszélni, ahol pöttyöket festettem a falra, ahol kipingáltam az erkélyt, ahol elaludtam nyári estéken a hintaágyban, ahol szeretkeztem, ahol kiöntöttem a lelkem a barátnőimnek, ahol filmeztünk pokrócba bújva, ahol elestem és orgonát szedtem anyák napjára, ahol Mindig Ugyanott állt a karácsonyfa, ahol megtanultam melegszendvicset csinálni, ahol bevágom az ajtót dühömben, ahol összetörtem a lámpabúrát, ahol maxra tekerhettem a hangerőt és leszakadhatott a plafon, ahol kiégettem a szőnyeget és elcsórtam nővérem sminkjeit, ahova Mindig Hazajöhetek, és Mindig Hazaérek. talán nem nekem lesz a legnehezebb, de nem lesz könnyű. nemcsak a hatalmas mennyiségű Megmozdítani Valóról van szó (aki járt nálunk, annak is mondanám, hogy van még egy kocsigarázs, 2 fészer és 2 pince is, a padlásról nem is beszélve, szintúgy plafonig pakolva.) nem mennék bele, hogy miért kell mindezt felszámolni. anyagi és lelki okai ugyanolyan arányban számottevőek.

elsőként eladjuk a hőn áhított Kárpát utcai lakást, ahova lélekben már be voltam költözve. abból nagyi kap egy külön kis lakást a környéken. aztán jön a Ház eladása, amiből drága szüleink megérdemelve kapnak egy-egy kertes kis házat. és vagyunk Mi, Nővéremmel - "akiknek a segge alá tolnak egy lakást" - ugyanis mi megyünk apám mostani lakásába. hát nem fogok a belvárosban élni most még egy darabig, de lesz saját mosógépem és konyhám. egyedül jelenleg úgysem tudnám magam fenttartani, Anita pedig sokat lesz a barátjánál, ergo a helyzet megfelelő. így maradunk végülis egy kupacban, mama körül, és ha bármi gond van vagy lesz (ne legyen), esetleg elfogy a tej vagy bekrepál a mikró, akkor senki nem lesz messze. a lakás most lett felújítva, szép környék, új bútorok, park, közért, nagy erkély, és még a tévé is marad (irtó jó kis tévé ám!). persze ez ideiglenes megoldás, mert nővérem majd összeköltözik a barátjával, én pedig Egyszer Majd a városban szándékozom lakni. 

Ez az egész Délután arra jó volt, hogy végre döntés szülessen és ne csak fröcsögjön mindenki, hogy neki mi lenne a jó. Fél év után született egy Ötlet, hogy hogyan tudna mindenki Új életet kezdeni, hogyan tudnánk ÉLHETŐ ÉLetet ÉLni. hú de sok ÉL. Iszogattam a kis rozéfröccsömet, cigiztem és tulajdonképpen elégedett voltam. Este aztán átmentünk apához. Mentek a viccelődések. "Na most akkor ki a vendég..?"

Hétfő. Azok a kib*szott hétfők. ez most kivételesen olyan semmittevős volt. amorf ördögöket, sajnaranát és supernemet túlhangosanhallgatós. este csendes, szájfények, astoria, várakozás, sértődések, séta, tömeg, tömeg, tömeg, "világítóskarkötőttessék", gazdagok és punkok, kicsik és nagyok, bor és emberpárlatok, egy hirtelen ötletből jött sms, válaszok, vakuk, új arcok, deák, búcsú, ölelések, metrólekésése, szédelgős séta, 908, hallgatag hazaút. ruhában ágybazuhanás. valamit megbánás? nincs.

ezek a tűzijátékok minden évben új érzésekkel töltenek el. minden évben más és más jön elő, és talán azért szeretem, mert ilyenkor sokkal erősebb, sokkal intenzívebb, és sokkal könnyebb átélni, rájönni, megélni. tavalyelőtt Egerben gyönyörködtem a fényjátékban, macskaköves, kis éttermekkel tűzdelt hangulatos utcában, anyámmal, nővéremmel, és hálás voltam, hogy ilyen családom van. Tavaly a krakkói port söpörtem még le a cipőmről, a rakparton ücsörögtünk H-val, és hálás voltam, hogy ilyen barátom van. Idén a kórházi leletek lapultak még a táskámban, már nem gimnazistaként, még nem is főiskolásként, de necces egészségi állapotban heveredtem le a fűbe a sofitel elé olyan barátokkal, akik ugyan sokat jelentenek számomra, de a legtöbbjével nem, vagy csak alig beszélek. fanni messze ült, szuszuért hálás voltam. A Szerelem már nem volt, a Család meg hullik szét. ahogy a Barátok is. az idei augusztus 20-át nem éreztem fairnek. nagyon nem. 

most itt vagyok újra Ludwigban, a hűvös és fényes teremben, kissé álmosan, kissé kimerülten, bizonytalanul, de mindenképp bízva.