ahh, nem megy nekem ez az ismeretlen blogba írás. szükségem van arra, hogy olvassák. ilyen ez. mostanában arra szoktam elaludni, hogy elképzelek egy utópikus szülinapot. hogy mindenkit meghívok, aki eddigi életem során fontos volt számomra. és az a jó érzés, hogy nagyon sok ember lenne ott. jó érzés erre elaludni. a mai nap abszolút a chillezés jegyében telt. tulajdonképpen elég régóta telnek abban. nem nagyon tudom, hogy most mit is akarok az élettől, vannak távoli célok, amik elérésére semmi erőfeszítést nem teszek, kicsit olyan céltalan minden, de nem élem meg túl nagy problémaként. van ilyen. bánt továbbra is a családom lelki és egészségi állapota, de sajnos ezen nem tudok segíteni. sokat vagyok egyedül is, sokat vagyok társaságban is, és ez most valahogy pont jó. ma aludtam, aztán koppenhágával egy ráérős ikeázás, még mindig jól esnek az UTZ kávék. holnap viszont egy tudományos konferencia, aztán artmarket, este apám, úgy h azt hiszem, hasznosabb időtöltés lesz. egyre feszültebbé tesz a vizsgák közeledte, de majd csak megoldom. a hétfői orvoslátogatástól viszont egyenesen rettegek, és kiver a víz, ha rágondolok. ez nyilvánvalóan az én hibám. kicsit motiválatlan vagyok minden téren. lehet az anyagi megingás is befolyásolja ezt. nem tudom mi a kva istenért nem tudok magamon erőt venni. a határozottság már megvan, a pozitivizmus is. valami irányadó elv kéne, vagy mi. meg egy polaroid film kazetta. hozzámegyek feleségül, aki vesz nekem. kíváncsian várom az életembe bekövetkező változásokat, most mintha a rosszak sorozata elcsendesült volna (kopkopkop), stagnáló időszak van, de nyugalom, és ez jó. a szoba átrendezése is sokat segített lelkileg. meg hogy megnőtt a hajam. (bár továbbra is állítom, hogy hullik..). lényeg a lényeg, hogy nem vagyok egyedül, még ha el is vagyok veszve, de türelmes vagyok, és bizakodó. SO it has come to this, baszkikáim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése