amikor tortenik velunk valami rossz, valami mas altal, akkor rohanunk a baratokhoz, csaladhoz, akarkihz, csakhogy megerositest kapjunk igazunkrol. hogy nekunk van igazunk, mi latjuk jol. aztan elegedetten bolintunk az egyetertes utan, hogy na tessek megmondtuk, es onbecsulesunket epitgetjuk ebbol a buszkesegbol. ilyen pl a valas. a volt feleseg orokke azt fogja hinni, hogy o a nagy o, hiaba futott akarhany noci utan. vagyis azt szeretne hinni. a baratnoi pedig nem fogjak azt mondani, hogy aa-aaa anyukam, o mar mast szeret, mas a no, mas a csalad. nem fog ilyet mondani. ha pedig iyet mondana, orok harag. szoval kva jol elvagyunk az altalunk krealt kis megdonthetetlen igazsagainkban. meg kell talalni a kozeputat elengedes es elfogadas kozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése